Napló 10. I will always love you! †

Kedves olvasóim! Először is szeretném közölni veletek, hogy a történetírásom bizonytalan időre szünetel instabil lelkiállapotom miatt. És most azt akarom elmondani, hogy miért.. Minden elég rendben volt... eddig. Jelenleg képtelen vagyok az egész történetet elmesélni nektek, de majd ha úgy érzem, mindent a tudomásotokra hozok. Addig annyit, hogy még mindig nem léptem túl a szakításunkon Benivel, pedig az már szeptember 11-én volt. És most jön a lényeg: Beni vasárnap hajnalban meghalt... Egyelőre legyen elég ennyi. Szörnyen érzem magam, nagyon hiányzik, és fáj. Nagyjából semmi nem tud érdekelni, pláne nem az írás. A legrosszabb az egészben, hogy soha nem mondtam el neki, hogy szerelmes vagyok belé, sőt letagadtam, mikor kérdezte szeretem-e. Többször is. Kegyetlenül hülye vagyok. Egy istenverte balfasz... Nah kábé ennyi..sziasztok. † Horváth Benjámin 1991.11.02-2010.11.07 I didn't say to you, but i love you! †Rest in peace!† I will never forget you!†

Napló 29. Zűrzavar és káosz, de azért szeretem^^

Almás-pitét! Visszatértem, újra itt vagyok, és ha minden jól megy, újra fogok blogolni! :) De először is a legfontosabb, hogy elmeséljem kb, azóta mi történt velem. Levágattam a hajam ballagás előtt pár nappal vállig érőre, és begöndörödött, meg besötétedett. Összejöttem nyáron Benivel, de még szeptemberben szakítottunk. Még hiányzik, de azt hiszem túl vagyok rajta. Viszont arra is rájöttem, hogy hiányzik Ádám. Eddig ő volt a legjobb barátom, szerintem még Zulunál is jobb volt, és rettentően sajnálom, hogy elvesztettem egy ilyen értékes barátot. =( Aztán nagy öröm, ami elvonta a figyelmemet a legnehezebb időszakról, hogy megszületett Edward^.^ Az unokaöcsikém <3> Amúgy meg ugye túl vagyok a gólyatáboron, jól megszívattak a rohadt 10.c-sek, hogy nyalják ki >.< Aztán meg külön gólyahét (3nap) akkor a 10.a-sok szadiztak minket. De az messze nem volt olyan szörnyű, mint a tábor. Hát ott nagyon hideg volt. Brr. Kiráz a hideg, ha csak rágondolok. És ugye sokat paráztam az új suli miatt is. De kiderült, tök fölösleges volt, hiszen nagyon jó kis társaság az osztályom, és a tanárok többsége is elviselhető, sőt néhányat még kedvelek is.^^' És ha már az osztálytársakról van szó, megpróbálom leírni nektek őket. Legalábbis a karakteresebbeket. Van az én kis baráti társaságom: -Kitti Vele ismerkedtem meg legelőször. Ő ült mellém az első ofő órán. Tudni kell róla, hogy nagyon nagy bulizós, és kis piás :) Meg előszeretettel firkálja tele a füzetemet faszokkal, meg mindenféle ostobasággal. ^^ És nem tud konzervet nyitni, és legutóbb egy borosüvegnyitóval esett neki szegény bádog hengernek.xDxD Nagyon jó vele a hazafelé út, soha nem unatkozom, és az a gólyaheti eset a mosdóban...nem mi voltunk! :D És szép zöld szeme van *.* Szeretlek te ribi! <3> -Szabina Vele gólya táborban melegedtem össze, és aztán suliban egyértelműen egymás mellé ültünk. Vörös göndör haja van, és gyönyörű kék szeme *__* Zene buzi, és minden pasit megakar döfködni egy bazinagy konyhakéssel xD Szeretlek Szabi (L) -Dóri Aztán nem is tudom, hogy hogyan barátkoztunk össze Dórival... Vagyis dee! Oo Hát vele beszéltük ki a jó pasikat xD Neki hosszú csigás göndör haja van, és köldök pc-je O.o Róla tudni kell, hogy minden pasit szúrna xD És úgy adja elő a suli sztárját, hogy közben beszarsz a nevetéstől. Ja és szerinte az angol tanárunk óra előtt mindig elszív egy spanglit...hogy ezt miből gondolja, nem tudom! Szeretlek Dkp :) <3 -Noémi Őt Dóri hozta magával, és olyan édes, hogy meg kell zabálni. Oo Kis picike, szép szőke bájosan csavarodó haja van, és kék szeme. És olyanokat olt, hogy leesik az állad. Mellette sem nyugszik a rekeszizom. Én néha már nem kapok levegőt a nevetéstől. Kis bagolymániás :) Nem rég szúratta ki a fülét. Ahányszor bemegyünk az Allee-ba, fagyizik. Szeretlek Bagooly! (L) -Flóra Nos, vele tényleg nem tudom hogyan barátkoztunk össze. Talán mert mi ketten szoktunk leginkább megbotránkozni az embereken, és bizonyos csizmákon. Ó bárcsak láttam volna ahogy orra bukott! xD Szeretlek! (L) A többiekről majd máskor, mert már nincs kedvem xD Azóta kiolvastam már egy csomó könyvet *.* és megint vettem 2őt :D Meg nyakig merültem az ezotériában^^ Már ezen a héten történt: Kedden, Noémi példáján felbátorodva én is kiszúrattam a fülemet, méghozzá egyszerre 2 helyen. Most 2 kis csillagocska van benne, amit 3-4 hétig nem vehetek ki, minden este és reggel alkohollal meg kell törölgetnem, és reggelenként forgatni is. De már nem fáj, és bátran ajánlom mindenkinek, vállalja be nyugodtan. Mikor megcsinálták, kábé olyan érzés volt, mintha egy erős rugóval megpöckölték volna a fülemet. Aztán alkohol, akkor nem fájt, csak éreztem hogy valami olyan van a fülemben ami nem oda való, és őszintén szólva ez egy hányingert keltő érzés, de nem volt olyan szörnyű. Aztán mikor kiléptem a levegőre és fújt a szél, na az szörnyű volt. Az fájt. Meg mikor zötykölődtem a metrón, akkor éreztem nagyon. Amúgy nem gáz. De ha úgy döntesz hogy kilöveted, ne egyszerre két lyukat, és ne egy fülbe mind a kettőt, de ha mégis, akkor a második ne legyen nagyon a füled szélén, mert igaz, már nem vészes, de pl. ha megfogom a fülem szélét, akkor érzem a bőrön keresztül is a fémet :S Meg az a szar, mikor viszket xD Amúgy imádom, és hamarosan (remélem) megcsinálom a másik fülembe is, de oda csak egyet Flórával felesbe. És ha minden jól megy, anyu nem mondott határozott nemet a nyelv pc. Csak legyen bátorságom megcsináltatni nyáron. Nagyon félek a fájdalomtól.. szóval ebben még nem vagyok biztos. De az tuti, hogy levágatom a hajam szünetben. Igaz, egy percre meginogtam ma ebben az elhatározásomban, mert mivel már lenőtt az előző vágás, (eddig ha kivasaltam, nagyon szarul állt be), most sikerült, szépen kivasalnom, és mindenkinek, beleértve nekem is nagyon tetszett. De már eldöntöttem, és megfogom valósítani. Már nagyon kíváncsi vagyok, vajon milyen lesz a hajam állig érőn. Majd az eredményt megmutatom^^ Meg amúgy is, szeretem megbotránkoztatni a népet xD Komolyra fordítva a szót, igazából szükségem van a változásra. Lehet, hogy gagyinak, vagy elcsépeltnek hangzik, amit most mondani fogok, de minden szakítást azokkal a fiúkkal, akiket szerettem, szerintem könnyebb feldolgozni, ha változtatok a külsőmön. Mivel már nem aktuális, elmondhatom, hogy a derékig érő hajam levágásának elhatározásában az segített, hogy a barátom imádta a hajam, és miután szakítottunk, sokáig nem tudtam túllépni, és akárhányszor a tükörbe néztem, vagy a hajamat fésültem, eszembe jutott, hogy ő hogy szerette, úgyhogy levágattam lapockáig. Aztán kevésnek találtam, úgyhogy vállig érő lett (és göndör O.o. Én sem értem..) Most pedig ez a vágás Beni miatt lesz, mert emlékszem, mindig zavarta a copfom, amivel pofán csapkodtam...xD Meg amúgy is. Minden nő hajat vágat egy szakítás után... ugye? Lényeg a lényeg, levágatom, aztán majd jövőre elkezdem növeszteni a szallagavatóra, aztán terveim szerint megint levágatom xD Hát gyerekek kábé ennyi.^^ Jóéjt mára! :) Puszi, sziasztok! <3 U.I.: Nem szeretem a sajtos popcornt, csak a vajasat. A sós sem finom =/

Nyaralunk

Kedves olvasóim! Hétfőn elmegyünk pár napra Horvátországba, úgyhogy egy darabig nem leszek... Ha anyu engedi, még ma felteszem a 13 fejezetet, ami elég rövidke lett... Drukkoljatok, hogy megengedje! Múlt pénteken voltam vidámparkban Böbbel. Valami istenkirály volt *.* Csütörtökön megkaptam a drága szépségemet, a laptopomat (L) egy fehér amilo sa 3650-eset. Nagyon más nincsen....sziasztok!

Zavar

Mostanában elég szarul érzem magam =/ Újabb csalódást éltem át, igaz, még június elején, de csak most érzem, mennyire rosszul esik... Lassan nem tudom hova tartozom. Vége a 8. évnek, a Tolnayba már nem mehetek vissza, hisz elballagtam, már nem tartozom oda. Az oszttálytársaimat már most nagyon hiányolom. Bőgni tudnék,ha belegondolok, hogy jövőre mindenki ismeretlen lesz számomra, bizonyára sok ellenségre teszek szert,és biztos kínkeserves évek következnek, amit azzal töltök, hogy hol megfeleljek anyám elvárásainak, hol pedig próbálom kiépíteni a bizalmat az új emberekkel... Talán ott is megtudom teremteni, azt amitt itt Inárcson: hogy mindenki bízzon bennem, de nem csak úgy hogy nem árulom el a titkaikat, hanem ha segítséget kérnek, őszintén segítek, és ha valami olyan dolgot kennek rám, amit nem tettem meg (legyen az pletyka, vagy bármi) bízzanak bennem már annyira, hogy tisztázni tudjam magam. De nem ez a lényeg. Egész ott kezdődik, hogy NEM AKAROK ELMENNI!!!! Nem akarom otthagyni, Böbbét, Alexát, vagy Dórát. De ugyanúgy a többi osztálytársamat sem,és más barátaimat. Fura de az utolsó hónapokban olyanokkal barátkoztam össze újra, akivel addig nem nagyon beszéltem, vagy legalábbis nem töltöttem annyi időt! És sajnálom azt a 2 évet, amit odaérkezésem után hisztizéssel töltöttem. Nem igazság, hogy mindig akkor kell továbbállnom, mikor már nem akarok. Talán így jó ez, de akkor sem tudom elfogadni. Erről eszembe jut a NannyMcphe (nem tom hogy írják). A film elején elmagyarázta, hogy ha szükségük van rá, de nem szeretik, akkor marad; Ha viszont nincsen már rá szükség, és szeretik, akkor elmegy. Úgy gondolom némileg ez így helyes, de mégis igazságtalan kicsit... Viszont az én helyzetem más. Nekem szükségem van rájuk és szeretem őket!!! Ah =( Mindegy, hiába siránkozom,már nincs visszaút. Tegnap hajnalban, voltam az Alleeban Katival (volt osztálytársam) és Fonyival, Kati bnőjével az Eclipse éjféli vetítésén. Mint film mondhatom, egész jó volt. Az igalmasabb részeknél szinte belepréselődtem a székbe, a kezem ökölbe szorult, és szaporán vettem a levegőt. Persze Steph viccein sokat nevettem -sokakkal ellentétben- mint egy beavatott szövetséges.^^ Amikor megkérte Bella Jacobot, hogy csókolja meg, megdöbbentem, mintha nem ismerném a történetet. Mikor szenvedélyesen elkezdtek csókolózni, a hányinger kerülgetett és egy pillanatra meggyűlöltem Bellát, mert ezt teszi Edwarddal. Be kell vallanom, abban a percben elsírtam magam.Nagyon nagyon megsajnáltam Edwardot. Az előbb azt írtam, mint film jó volt. Ebből az következik, hogy jön még valami értékelés. Nos, mint az Eclipse történet, mint Steph megálmodott világa...csalódást okozott. Nem tudom megmagyarázni, de szerintem, mint a New Moonból is, hiányzik az Eclipseből a női kéz munkája. A leghelyesebb az, ha mindenki megnézi, és maga dönti el, mi a véleménye róla. És egy jótanács! Moziban soha ne vegyél a 3. vagy annál előbbi helyre jegyet, mert én ott ültem, és először is nem tudtam egyszerre figyelni a feliratot, és a filmet; másodszor pedig a csókjelentnél úgy éreztem a két ember szájában vagyok, szóval...=/ az egyetlen jó oldala, hogy láttam még a színészek szeplőit is xD Egyébként nem tudom miért, de Viktória színészét lecserélték. Szerintem rosszul tették! A legtermészetesebben Taylor és Robert játszottak. Én nagyon szeretem Kristent, de most valahogy néha természetellenesen volt a karaktere. Mondjuk az is igaz, hogy Bella önmagában nem egy normális szereplő szóval...^^" Mostanában könyvügyileg eléggé le vagyok fogalalva. Pár napja kiolvastam az Egy gésa emlékiratait, de nagyon lassan ment, mert csak akkor olvashattam, ha anyu nem volt otthon, ugyanis ő nem engedte hogy elolvassam, sőt el is dugta előlem -.-" Csodálatos történet!*.* És az a legelképesztőbb benne, hogy igaz! Mindenkinek ajánlom.Egy kicsit talán nehéz olvasmánynak tűnhet, de aki szereti a japánok világát, főleg a gésákét, azt érdekelni fogja. Mellesleg...én szeretem filmben is,de meg kell hagyni a legfontosabb részeket kihagyták, például a végén az Elnök a dannája lesz és elviszi Amerikába. Szajuri nem vallja be konkrétan, de egy-egy elejtett mondatból lehet tudni, hogy szült egy fiú gyereket az Elnöknek. A másik könyv ami nagyon lefoglal(a Ben szerelmes,a Blue moon,meg Catharine Hardvick noteszén kívül) a Braking Dawn angolul. Elég lassan megy a fordítás, de azért tök jó így is :) Sajnos nagyon ellustultam a szünet alatt. Megpróbáltam Edward szemszögéből írni a kövi fejezetet, elég nekéz. De igyekszem. Sziasztok!

Ígéretem szerint...

...mesélek most az esküvőről és a színjátszó fesztiválról. Esküvő: Régen volt már, még május 14-én. Reggel elég borús volt az ég. Imádkoztunk azért, hogy ne ázzunk el. És lám gyönyörű, napsütéses időnk lett. Másnap már szakadt az eső, szóval mázlink volt. A ceremónián elbőgtem magam, ahogy anyu, és a nővérem is. A vőlegény bezzeg végig baromkodtak a bátyjával, aki nem mellesleg az egyik tanú volt. Aztán banzáj volt a Bagolyban. Színjátszó: Hát ugyebár rögtön másnap volt. 2 és fél órás kínszenvedés a tanárúrral, kocsiban, míg a többiek a busszal mentek. 5kor felléptünk. Nagyon jól sikerült. Aztán szabad foglalkozás volt, császkáltunk össze vissza Mollival. Este átmentünk a koleszba. Tök aranyosak volták a szobák. Este megittuk a Bacardit, amit Molli hozott, úgyhogy jó kedvünk volt, és voltak ám ott dolgok...xD Másnap reggel meg haza, akkor már busszal. Végül is nem jutottunk tovább, pedig a zsűri nagyon szépeket mondott rólunk^^ Pünkösd vasárnap volt a falunap. Böbbénél aludtunk. Én délben már kimentem. 4kor énekelnünk kellett a színjátszósakkal, azután szabad voltam. Diush-sal mentem ki, de mikor megjöttek Böbbéék velük voltam. Nem titkolom, este ittunk rendesen. Először pezsgőt, majd agancsos kólát (aki nem tudná Jéger) Nem ittam sokat, csak 5ször húztam meg, és teljesen jól voltam, valaki mással ellentétben, akit rendesen kiütött. Én eszemnél voltam, és nem csináltam semmi olyat, amit józanul sem tettem volna. Másnap délutánig voltam Böbbénél. Anyuval utána sokat balhéztunk...Elkobozták a mobilom és az mp4em. =/ Leakarom vágatni a hajam, de anyu nem engedni. Kezd elegem lenni ebből. Még ebbe is beleszól. Jövőre már gimnazista leszek, és bevallom, nem kicsit be vagyok szarva emiatt. Még annyit mondanék, hogy elkezdem írni ezen a blogon Az élet útjai című történetem. Nem fanfiction, teljesen független mindentől, csak az élethez van köze. Remélem hamar szolgálhatok első fejezettel. Sziasztok Puszi

NE LOPJ!!!!

Hello! Jobban utána néztem ennek a dolognak, mármint nem csak elolvastam a és kitettem a közölni valót, de meg is néztem magamnak azt a mocskos szemétládát, aki ilyet tesz! És hihetetlen! Valaki tényleg képes többször is meglopni egyes írókat! És ha ez még nem lenne elég, folyton álnéven, és még csak nem is válaszol a rengetek kiosztásra, amit kap. + még valami üresfejű szőke, utolsó nagypicsájú kis kúrva a védelmébe veszi, hogy nem is Cárliii/Tami/Viv/vagy tudja a retkes büdös élet hogy ki, aki lop, hanem IVIt és ALICEt gyanúsítja! Pedig a hülye is láthatja, dátumok, olvasók és kommentek alapján, hogy egyértelműen az utúbb említett írók az áldozatok. Na mi ez ha nem felháborító? Legszívesebben kikaparnám a szemüket azoknak, akik ilyesmit tesznek! És úgy látom, nem is érdekli, hogy ezzel mekkora galibát okoz! Hogy szegény meglopott író, sír és vergődik, mert megvan kötve a keze. És ezek után szerintem senki nem érezheti biztonságban magát! Nem is tudom mit tennék az áldozatok helyében. Az biztos hogy nem írnék többet, legalábbis nyilvánosan nem. Csak tudnám hogy lehetne ennek véget vetni! Mert ez így nem mehet tovább! Ezt nem lehet elviselni!!!! Sziasztok! U.I.: Sajnálom hogy így kiborultam, hiszen úgy tűnhet, nekem semmi közöm mindehhez, de tévedés! Mind érintettek vagyunk ebben! Bárki lehet a következő! Önmagunkat is védjük azzal, ha segítünk Iviéknek a tolvaj ellen!

Fontos közölni való!

Kedves írótársaim! Szólni szeretnénk, hogy mostanába egy személy lekoppintja a töriket!Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIVNem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!Könyörgünk ezt tegyétek ki és irjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.Aki szórul-szóra másol az undorító!Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek! Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/ Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/ Kérjük ird kia blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk! Előre köszönjük:Alice és Ivi U.I.: Én csak átadom a lányok üzenetét!

Egy elejtett füzet - Alkonyat novellám

Ezt még elég régen írtam, szóval elnézést amiért olyan bénácska. Zsepi ajánlott hozzá... nem éppen happy end. Egyes részek elejéhez zene linket tettem bele, remélem eltaláltam az adott hangulathoz való musicot :) Aztán véleményezzétek szorgalmasan!^^

Karjaiban tartott, erősen a szemembe nézett. Én az övébe.

Mindketten ugyanazt láttuk: szerelemtől izzó tekintetet, némi fájdalommal. Nekem az fájt, hogy még mindig nem tudtam elhinni, ez a lény az enyém. És lehet, hogy nem is létezik, csak egy magamnak teremtett álomkép, én viszont mér testestül-lelkestül az övé vagyok. De nem bánom. Ha álom is, szép álom.

Edwardnak az fájt, hogy ő már tudta: velem lesz egy életen át – de nem tovább. Elhatározta, eldöntötte és erről a döntésről nem lehetett lebeszélni.

Talán ezért is csak a szememet nézte. Az évek múlásával a hajam őszbe hajlik majd, arcom, kezem ráncos lesz, én pedig betegessé és lassúvá válok. Fiatalságom gyorsan tovaszáll. Csak a szemeim maradnak ugyanolyanok. De még a fájdalom is más lesz. Félni fogok, hogy mi lesz vele, ha én elhagyom őt.

Lassan 10 éve már, hogy találkoztam vele ebben az esős kisvárosban. 10 év alatt már majdnem belenyugodtam a sorsomba. Majdnem! De ölelkezésünket általában pár perces csókolózás követte, mikor is én megpróbáltam túlfeszíteni a húrt. Edward pedig mindig egy kicsivel nagyobb mértékben lépte át a határt.

Lesütöttem a szemem és sóhajtva az Adonisz mellkasára helyeztem forró fejem.

- Ma is megpróbálkozol, akár tegnap vagy… - kérdését én fejeztem be, és egyszerre válaszoltam is rá.

- …vagy mint mindennap már lassan 10 éve.

- Nem adod fel, ugye? – hangja szelíden csengett.

- Úgy ismersz talán engem? – durcásan összeszorítottam a szám. Edward hangosan felnevetett és megcirógatott. Meglökte a hintaszékem, miközben dúdolni kezdte a nekem írt dalt.

- Nehogy azt hidd, hogy én most aludni fogok! – néztem a szemébe.

- Akkor mit szeretnél? – sugárzó mosolyt küldött felém, de én elfordítottam a fejem, nehogy elfelejtsek határozott lenni.

- Tudod te azt nagyon jól! – sziszegtem mérgesen, keserűségemben.

- Bella! – éreztem, ahogy ültében megmerevedik. Abbahagyta a hintáztatást. – Azt hittem, ezt már megbeszéltük – összeszorított fogai közt szűrte a szót.

Ránéztem merev arcára.

- De Edward, miért teszed ezt velem? Megőrjít a gondolat, hogy hamarosan nem lehetünk együtt! Tudom, hogy azért csinálod, mert szeretnéd, ha a mennybe kerülhetnék, de mit ér a legszebb világ, tele gyönyörű angyalokkal, ha az enyém, a legszebb nem lehet ott? – szememből könny serkent ki. – Nem teheted ezt velem! Sem magaddal! Miért ítélsz engem örök szenvedésre, egy olyan helyen, ahol mindenki boldog, és a párjával lehet? Csak én leszek egyedül! Te meg idelent, a Földön fogod kínozni magad. Miért jó ez neked? – ordítottam. Keserűségemben a mellkasát kezdtem el verni az öklömmel, bár ez nekem jobban fájt, mint neki, majd megragadtam a pulcsiját és belezokogtam könyörgő, akadozó hangon: - Ne tedd ezt velünk!

Lassan újra hajtotta a hintaszéket és folytatta a dúdolást. Nyugtatni próbált, ám én csak zaklatottabb lettem. Arra gondoltam, talán a mennyországban az angyali melódia elfeledteti velem, ezt a kedves dallamot. Nem fogom újra hallani az Ő dalát! És ez őszintén elkeserített.

- A pokolba vele! – Még egyet ráütöttem, mire Edward keményen megmarkolta a csuklómat és eltolt magától. Mélyen a szemembe nézett. Nem engedett el miközben, visszaügyeskedett pár cm-re magától, és az ajkaival letörölte a könnyeimet. Érintésére kirázott a hideg és kipirultam.

A lelkem megnyugodott, de a szívem hevesebben kezdett verni. Láttam rajta, hogyha tudna, ő is sírna. Szeméből még nagyobb fájdalom ömlött rám, mint eddig. De láttam benne még valamit. Kemény, megmásíthatatlan elhatározást, és akaratot.

http://www.youtube.com/watch?v=Yj6MjMpbneM

Gyengéden két keze közé fogta a fejem. Karjaim ölembe hulltak. Engedelmessé váltam. Tudtam, mi következik. Szerettem és akartam ezeket a pillanatokat.

Edward hideg ajkaival megcsókolta a homlokom, az orrom, az arccsontom. Ajkait rajtatartotta a bőrömön, úgy haladt le a nyakamhoz. Mélyen beszívta a levegőt. Élvezettel szagolt bele a kulcscsontomnál lévő gödröcskébe. Arcát a vállamhoz simította. Zihálva ki- és belélegzett, majd a fülem tövét csókolta meg.

- Azért el ne felejts levegőt venni! – susogta édesen és hangjában újra volt egy kis gúny, kitudja mióta először.

Végre oxigénhez jutottam, mikor Edward hideg tenyerét a nyakamra tette. Érezte forró vérem lüktetését.

Beletelt pár percbe, mire újra sorra vette ajkaival a lecsukott szemhéjam, a halántékom, az állam és a szám sem hagyta ki egészen. Az alsó ajkamat súrolta az övével. Nem telt időbe, birtokba vette a szám és megcsókolt, kezével átölelte a derekam és magához húzott. Én átkaroltam hideg nyakát és beletúrtam bronz-barna, néhol vöröses hajába.

Már éppen kezdtem volna belelendülni, mikor elhajolt. Izgalomtól csillogó szempár perzselte arcomat, de azért álltam a pillantást.

- Szeretlek, akármi is fog ezután történni! – suttogta lázasan, aztán újra megcsókolt, most már vadabbul.

Amit én szoktam, azt akkor ő tette. Elnyílt a szája, és én akadály nélkül élvezhettem csókja édes, émelyítő ízét. Nyelvét áttolta a számba és most először, úgy istenigazából csókolni kezdett.

Nem értettem semmit, de nem is akartam. Csak hagytam, hogy magával ragadjon az élvezet.

Eddig oldalra fordulva ültem az ölében. Áttettem az egyik lábam az oldalára, hogy vele szembe kerüljek. Szorosan hozzásimultam, mire felállt és én már azt hittem itt lesz vége. Ijedségemben kinyitottam a szemem, de már meg is nyugodtam, mert az ő levendula szemhéja csukva volt. Visszasüppedtem a csók mámorába.

Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ő pedig a jobb kezét a fenekem alá csúsztatta, hogy megtartson.

Edward kiszakította magát a csókból, mire én fájdalmasan nyöszörögtem, jelezve, hogy nekem nem tetszik a dolog. Kezelésbe vette a nyakam, szerelmes szavakat suttogott a bőrömbe, hogy azt bizsergesse finom leheletével. Hátravetettem a fejem, a jeges érzés hatására, mikor mellkasomhoz ért. Tüzelt a testem, minden porcikám kívánta Edwardot, aki most teljes spontánsággal, visszafogottság nélkül megadja nekem azt, amit eddig még senki.

Letett az ágyra, hogy kényelmesebben kibújtathasson a pólómból.

Hátra dőltem és várakozóan néztem a fiúra. Miután levette a pulcsiját, megbabonázva nézte a mellkasomból kiemelkedő melleimet. Óvatosan simította végig az eddig érintetlen bőrfelületet. Gyengéden bánt velem, akár egy porcelánbabával. Jobb kezét a derekam alá csúsztatta, hogy feljebb húzhasson, mert a lábam lelógott. Hideg bőre fájdalmasan égette az én forró testemet, amibe belenyögtem, mire Edward megélénkült és újra kezelésbe vett. Csuklómhoz hajolt, mélyen beszívta a vérem lüktető illatát, majd megcsókolta. Kezemet a hátára húzta, majd a másikat is, és kis csókokkal borította a melleimet. Minden érintésére felszisszentem, vagy felnyögtem. Ilyenkor a körmömet belevájtam Edward sima, kemény húsába. Meg se érezte. Két mutatóujját végigsimított az oldalamon. Mikor a derekamhoz ért kigombolta a nadrágomat, és egy mozdulattal leszedte rólam. Megfogta a lábam, és finoman simította végig jeges kezével.

Hirtelen elegem lett a várakozásból. Elhúztam a lábam, felültem, megfogtam a fejét és megcsókoltam. Úgy húztam az ágyra. Ügyesen kitapogattam, és lehámoztam róla a farmerját, és magamra húztam egész testével. Felkiáltottam, ahogy a márványtest hozzám simult. Úgy tűnt, hallom a bőröm sercegését. Éreztem, ahogy a vágy benne is nő.

Lekerült rólunk az utolsó ruhadarab is. Szenvedélyesen megszívta a nyakam. Felizgulva sikkantottam. Edward még egy darabig eljátszott minden porcikámmal és élvezte a nyögéseim szenvedését, mikor végre átkulcsoltam a lábammal és magamra húztam.

Kemény hideg teste az én forróságomba olvadt, amit még egy csókkal pecsételtünk meg… akkor először.

Nem sokkal az után a téli éjszaka után megesküdtünk – Alice nagy örömére. Szegény lány már évek óta unatkozott.

Kis, békés esküvő volt. Nászútra Vancouverbe mentünk, Carlise barátaihoz. Sajnos a nászéjszakának eredménye nem lett, de azért próbálkoztunk. 36 évesen született egy különös kislányunk. Akkor már Charlie rég meghalt – egy „vadállat” támadta meg – Renée pedig tovább utazgatott Phillel. A ház rám maradt, mikor én Cullenékkel éltem. De azért, amikor Edwardnak kedve támadt lefeküdni velem, visszajártunk a régi szobámba, ahol már csak az ágyam volt – a hintaszéket magammal hoztam szerelmem kérésére. Nem szerettem a Cullen házban csinálni, mert elég hangos voltam, és kellemetlen gondolat volt számomra, hogy meghallanak. Edward akkor már nem félt, hogy bajom esik, mert bízott magában.

De amikor megöregedtem, a viszonyunk újra olyan lett, mint az elején. A testi kapcsolatunk határait élesen meghúzta. Azt mondta, vigyázni kell a szívem épségére, mert már nagyon gyenge. Egy idő után már csókot sem adott, mert egyszer összeestem és alig bírtak felkaparni a földről.

Az öregkoromat békésnek és boldognak mondanák a kívülállók, de a család összes tagja jól tudta, mennyire zaklatott voltam a közelgő végtől. Állandó stresszben éltem, már a tükörbe sem mertem belenézni. És az ügyetlenségem egyre nőtt, így Edward egy pillanatra sem hagyott magára. Már nőnek sem éreztem magam. Sokkal inkább hasonlítottam egy ráncos, béna, tehetetlen, haldokló mazsolára. Bárcsak Edward megmentett volna szőlőszem koromban! Akkor még mindig feszes lenne a bőröm, és lendületes a járásom. De nem! Neki meg kellett várnia, amíg összeaszalódok! Ezek a gondolatok jártak egyfolytában a fejemben.

Csak akkor nem mikor délutánonként Edward odaadóan a szemembe nézett, és felelevenedtek azok a forró éjszakák…

Utolsó reményem a lányom maradt, Renesme. Azt hittem majd ő átváltoztat. De ő sem tette meg, ahogyan Carlise, Alice, és Emmett sem. Talán ők még képesek lettek volna rá. Nekik Edward tiltotta meg. A lányom, pedig ha tudott volna, sem segített volna rajtam, mert ő többet volt Rosalie-vel, mint velem. Rose-zal kibékültünk, és Renesmén töltötte ki az anyai hajlamait. Tulajdonképpen nem is az én lányom volt, és ezért esélyem sem maradt, hogy vámpírrá legyek én is.

http://www.youtube.com/watch?v=nSNTd5QwrHk

Halálos ágyamon feküdtem. Már egy hete nem bírtam felállni. Mindenki az ágyam mellett állt. Éreztem, hogy közel a vég. Elmeséltem nekik a szőlőszem-mazsola gondolatmenetet, mire Edward halkan, szomorúan felnevetett.

- Te most is az én Szőlőszemem vagy! – megsimogatta ráncos arcom.

- Alice! – szólítottam az apró lányt. – Köszönöm a segítségedet mindenben! – sírva néztem gyönyörű, fiatal arcára. – Nem tudom a hálámat kifejezni! Annyira sajnálom, hogy így kell véget érnie.

Alice szeme kivöröslött, látszott, hogyha tudna, sírna. Hozzám lépett és szorosan megölelt, aztán visszaállt a többiek közé.

- Jasper! Neked is köszönök mindent! Kérlek, bocsáss meg nekem, hogy néha gondot okoztam! – gondoltam vissza azokra az alkalmakra, mikor Jaspernek az erdőbe kellett menekülnie, nehogy nekem ugorjon. Akkor még csábító volt az illatom… most már csak elhaló. Ő is megölelt, de már nem esett nehezére.

- Nem tesz semmit! Kárpótolják azok a pillanatok, mikor előttünk csetlettél-botlottál. – halvány, gyenge mosoly tűnt fel arcán.

- Rosalie! Örülök, hogy végre elfogadtál, és hogy helyettem is anyja voltál a lányomnak! – látta, hogy nincs több mondani valóm, úgyhogy sietősen megölelt.

- Emmett, te kis mókamester! Te mindig meg tudtál nevettetni. Örök hálám érte! És köszönöm a védelmed is!

- Most akkor hát Nagyinak, vagy Mazsolának hívjalak? – nevetett, de a szeme sírt.

Hisztérikusan felzokogtam. Megnevettetett. Megint!

Edward felmordult, a többiek pedig a szemüket forgatták, mialatt Emmett majdnem összeroppantott az ölelésével.

Mikor már kaptam levegőt, a második anyámat hívtam magamhoz:

- Esme! Köszönöm neked, hogy ott voltál mindig, amikor szükségem volt egy anyára! Tanácsot adtál, és mindig segítettél – hüppögtem.

Miután megölelt, szólítanom sem kellett, Carlise már mellém térdelt és öreg kezem az ő márvány tenyerébe fogta.

- Te mindig támogattál! Sohasem hagytál cserben! Köszönöm mindazt, amit értem tettél, és azt a sok alkalmat, mikor az ügyeleten elsőként fogadtál!

- Hiányozni fog az én állandó páciensem! – homlokon csókolt.

- Drága lányom, Renesme! Gyere ide, kérlek! – megfogtam a kezét, és mélyen fekete szemeibe néztem. Ő még nem volt vadászni. – Sajnálom, hogy nem lehettünk többet együtt, de talán neked így a jobb…

Nem mutatott különösebb megbánást. Úgy viselkedett, mint Rose. De mintha egy kicsit megremegett volna a szája. Miután megölelt, Edwardhoz fordultam. Arcát már csak foltokban láttam a könnyeimtől. Kértem egy zsebkendőt és megtöröltem a szemem. Újra megcsodáltam gyönyörűségét. Az alkonyat utolsó fénysugara beömlött az ablakon, és gyémánt bőre ezer szikrában verte vissza.

- Neked nem tudok semmit sem mondani. Te mindent tudsz! Már csak azt sajnálom, hogy nem akartam jobban. Hogy nem vettelek rá, hogy változtass át. Talán, mert bíztam benned, hogy nem hagysz szenvedni. De amikor rájöttem, hogy mégis, akkor már késő volt. Már nem akartam így tovább élni – újra zokogni kezdtem. – Csókolj meg, kérlek!

Leült az ágyam szélére, két kezébe vette az arcom, magához bilincselt a pillantásával. Lesütöttem a szemem, és ő megcsókolt. Előbb a szemhéjam, az orrom, az állam, majd hideg szája szorosan az enyémre záródott, mint régen. Egy pillanatra újra 17 évesnek éreztem magam, mikor a szívem vadul meglódult. Nehezen vettem levegőt, ijedten kaptam Edward keze után. Carlise lépett oda hozzám, hogy megmérje a pulzusom.

- Kicsit felizgattad! Nem bírja már a szíve ezt a hevességet! Bella, légy szíves nyugodj meg!

Lassan csillapodni kezdett a dobogás és jobban lettem. Alice Jasper mellére borulva zokogott.

- Alice, kicsim! Menj ki nyugodtan! Ti is! Nem kell, hogy lássátok! – szóltam elgyengült hangon.

- Maradok! – rám nézett azokkal az arany szemeivel. Pirosak és duzzadtak voltak. Arca fájdalmas képpé torzult, szája remegve legörbült. Soha nem láttam a vidám kis Alice-t ilyennek.

Rosalie megindult az ajtó felé, mire Emmett sziszegett neki valamit, majd a szőkeség visszasziszegett és kirontott, utána Renesme. Emmett lesunyta a fejét és értetlenül maga elé bámult.

Ugyan én nem hallottam semmit, még is tudtam, hogy azért mentek ki, mert unták már.

Edwardra néztem. Nem törődtem dühödt remegésével, sem a többiek csalódottságával.

- Eljött az időm! – rám kapták tekintetüket. – Ha lehet, megkérnélek titeket, hogy hamvasszatok, és a hamvaimat szórjátok szét azon a mezőn! – Edward értette. – Edward, ígérj meg valamit!

Megszorította a kezem.

- Akármit! – vágta rá, de érezte, elhamarkodott ígéret volt.

- Élj, ameddig csak lehet! – arca meggyötörté vált. – Hagyd, hogy elmúljon a szerelmed irántam!

- Soha! – ordította keserű hangon. Elmosolyodtam.

- Ne harcolj ellene! Az idő minden sebet begyógyít, és neked van bőven időd! Ja és még valami! Ess szerelembe megint! – keze remegni kezdett. – Azt a lányt ne hagyd szenvedni, mint engem! Tedd vámpírrá, és légy boldog! Szeretlek, életem! – kezem elengedett, szám nyitva maradt, szemem még mindig Edwardra nézett, de már nem látott semmit. A mazsola élete lejárt. Edward pedig felordított és testemre borulva zokogott.

http://www.youtube.com/watch?v=pTGUNfIljVY&feature=related

Most egy padon ülök a Mennyország napsütötte, tiszta parkjában. Körülöttem járkáló halottak. Érdekes… pont, mint én. De az még érdekesebb, hogy a koruk változik. Olyanok, amilyennek érzik magukat.

Szóval itt ülök a padon, és mosolyogva írom meg az életem.

Ez is érdekes! Nem tudok sírni, sem haragudni, szomorkodni. Semmilyen negatív dolgot nem érzek. Pokoli ez a hely! Utálom, mint a bűnt! Nem régóta vagyok csak itt, úgy párszáz éve, ami napoknak telik. El vagyok zárva a Földtől. Pedig szívesen megnézném, hogy hogyan boldogul az én egyetlen vámpírom.

Heh… pont olyan a Mennyország, mint amilyennek elképzeltem. Angyal melódia hangzik fel, de én csak az Ő emlékét kutatom! Az Ő dalát akarom hallani!

Ha tudnék olyat, akkor zaklatottan keresgélném a dallamát… de csak nyugodtan megy.

Mellettem egy gyönyörű, fekete hajú, csodaszép, kékszemű, sápadt lányka ül. Vékonyka, olyan 17 évesnek érezheti magát. Mosolyog, de szemében látom, sírni, tombolni akar. Csak pár perce ült a padra.

Végre eszembe jut a dallam. Óvatosan, először ügyetlenül, magamban dúdolom, majd hangosabban, és végül megtalálom az igazi hangszínt. Valódi örömmel tölte el, hogy fel tudom idézni a dal segítségével az arcát.

- Te meg milyen szerzet vagy? – a mellettem ülő lány, boldogan vigyorogva kezd el rázni, de inkább lenne ijedt.

- Bella vagyok! Most éppen Szőlőszem. – nézek rá furcsán, de tovább dúdolok.

- De te honnan ismered ezt a dalt?

- Miféle dalt? Amit az angyalok játszanak?

- Nem! Amit dúdolsz! Ez Edward altatódala. Hagyd abba! Ez nem a tiéd! – tovább rángat.

- Mi van? Te honnan tudsz a dalomról? – fagyok le.

- Ez nem a te dalod! Ezt Edward írta!

- Igen! Nekem írta! – annyira idegesít, hogy maximum értetlen pofát vagy boldogot tudok vágni…

- NEM! – most már feláll és kikapja a füzetet a kezemből. Nem szólok semmit.

Pár percnyi néma döbbenet után megszólal: - Te lennél Bella?

- Ez a nevem! – nekem még mindig nem esik le.

- Alice mesélt valami Belláról, akit Rosalie utált és Renesme anyja, meg Edward fele...

- Ez most valamiféle vicc? – ordítom. – Honnan ismered Cullenékat?

- Gyerekkori jó barátom volt Alice és… - kezd bele a mesébe.

- Várj! Mikor születtél?

- 2505- be.

- Tessék? – a döbbent fej most pont passzol. – Majdnem 500 éve, hogy meghaltam?

- Te olyan régen éltél? – nevet.

- Mesélj tovább! Ja, de mi a neved?

- Melissa, de szólíts csak Mell-nek.

Kiderül, hogy Mell Alice kapcsán ismerte meg Edwardot. Megkedvelték egymást, aztán összejöttek, és Edward elmondta, hogy ők vámpírok, mire Melissa el akart menekülni, de Edward megnyugtatta. Végül is ugyanaz volt a sorsa, mint nekem, csak ők nem feküdtek le, és nem szült gyereket. És őt egy másik csapat vámpír ölte meg. Amúgy meg árva, és az árvaház alapítója Alice.

- Tehát Edward betartotta az ígéretét. Vagyis… majdnem. – motyogtam magam elé.

- Tessék?

- Semmi, csak hangosan gondolkodtam. Na és, hol van az, az árvaház?

Mikor a címet meghallottam, felnevettem.

- Ott laktam. Én Alicere bíztam a házat. Tudtam, hogy valami értelmeset kezd majd vele. Na mesélj még!

- Hát, Alice mesélte, hogy Edward esténként azért nem akar velem lenni, mert olyankor egy titkos helyre kóborol. Egyszer utána is ment, és hallotta, ahogy zokogott, és a nevedet kiáltotta. Alice mondta, hogy még mindig szeret. Persze én ezt tudtam, hiszen érezni lehet. Nem teljes szívéből volt az enyém. Sőt, még mindig a te Edwardod!

- Tényleg? – legszívesebben bőgtem volna.

- Igen.

- Na és a lányommal mi van?

- Otthagyta Rose-t, és állandóan az apjával járkál este, arra a helyre. Sokat vannak együtt, és mindig kéri a többieket, hogy meséljenek rólatok. Edward vele a legboldogabb. – szomorúan sóhajtott.

- Hmm… és Edward nem mondott semmit?

- Nem.

Ezután is sokszor beszélgettem még Melissával, kíváncsi voltam, mi van velük. Aztán egyszer a parkbeli kútba ejtettem a füzetemet, amit azóta is írtam. Egy angyal azt mondta, a Földre fog esni, arra a helyre, amire éppen gondoltam.

Úgy sejtem, Edward hamar rátalált, és most jobban szenved.

De én várom már a pillanatot, amikor alkalmam nyílik visszatérni. Azt még nem tudom, hogyan… Talán ha angyallá válok, vagy ha eljön a végítélet… ki tudja?

Befejezem!

Kedves olvasóim! Amint látjátok, ismét van netem (halleluja) kitudja meddig még (ismerve anyámat..). Nem ragoznám a szót, igazából csak egy dolgot szeretnék bejelenteni: a nyílvános napló írást befejezem! Sokat gondolkodtam rajta, és be kell látnom, Alexának igaza volt: szar ha mindenki tud mindent, és én éppen ezért nem mondtam el mindent, egészen... De hát akkor mi értelme lenne a napló írásnak, ha nem mondhatok el mindent egészen, őszintén. Ha történik valami fontos, nagy esemény, vagy csak nagyon ki akar jönni, valamilyen élmény, vélemény, természetesen megírom. És nővérem esküvőjéről és babájáról is mindenképpen teszek fel képet. Továbbá úgy gondoltam, novellákat, más történeteket is teszek fel.^^ Puszi: Gugóca

Napló1. Túl vagyok rajta

Sziasztok! :D Nos hát, túl vagyok rajta. De meg kell hagyni, nagyon élveztem. Az első feladat portré rajzolás volt. Elénk ültettek egy fiút, hogy rajzoljunk róla portrét... bepánikoltam. Nem tudtam mit kezdeni a dologgal. Portrét csak kétszer háromszor próbáltam eddig, és akkor is nőket. Nagyon nehéznek találtam, de lassacskán, sikerült megbirkóznom a feladattal. A tanár tök kedves volt, a terem nagy, tágas volt, hatalmas ablakokkal, így a rossz idő ellenére is sok fényt kaptunk. Az iskola épülete régies volt, de nagyon megkapó. Magas beltér, boltívek, kőlépcsők, szobrok, kitett munkák...*.* Nagyon megfogott. Ez számomra az álom iskola. Ennél jobb már csak akkor lehetne, ha a testneveléssel is komolyan foglalkoznának, így tanulnánk a talajtornát, gerendázást, gyűrűzést. Ugyanis imádok ilyeneket csinálni, és csak emiatt vacillálok, hogy egy rendes gimibe menjek-e, ahol foglalkoznak a tesivel. Ez az ami igazán felszabadít, amikor szabadnak, könnyednek, végtelennek, és boldognak érzem magam. Mikor elhiszem hogy valaki más vagyok. Amikor nem számít semmi. Számomra ezek jelentik a lelki békét:

- talajtorna - gyűrű - gerenda - trambulin - tánc (nem az ütemtelenül vonaglás/rángatózás a diszkóban) - balett - rajz, festés, stb... - lovaglás - fotózás - történetírás - olvasás - Még egy dolog van, de azt nem írom ide :)

Aztán a második feladat színes csendélet perspektivikus rajza volt. Azzal is boldogultam, nekem nagyon tetszett. A következő pedig egy sámli volt drapériával. Ez lett szerintem a legjobb, úgyhogy kiteszem. Az utolsó két kreatív feladat volt. Az elsőn két maszkot kellett rajzolni: egy félelmetes ijesztőt és egy kedves, mókásat. A másodiknak a címe az volt hogy "Szélben lobogó magyar zászló napsütésben". Szerintem ez önmagáért beszél.^^" Március 10.én megtudjuk az eredményt! Aznap Sanyi bácsival vacsoráztam. Aztán Dóránál aludtam Henivel. Másnap sokáig voltam Dóránál, Heni hamar elment. Később Beush szülinapi buliján voltam, egészen este 10ig. Aztán itthon anyuval valami ázsiai sorozatot néztünk. Egész vasárnap azt a filmet néztük. Hétfőn semmi extra nem történt. Egy csomóan hiányoztak a suliból, köztük Alexa is, ígyhát elég csendes napunk volt xD. De Böbbével jól elvoltunk!^^Naniival szakított a barátja..Szegény lány nem kicsit kivan...=/ Holnap megyek Kiyokohoz filmezni. Rég dumáltam már vele. Csütörtökön megyek a József Attilába szóbeli felvételire, aztán szombaton a Weöres Sándorba. Micsoda véletlen, habár Zulu a Kisképzőbe nem jelentkezett, a József Attilába igen. Nem kicsit kiakadtam, mikor megláttam a nevét. O.o Örülök, hogy a Szinyei Merse Pálba és a Bolyaiba nem kell szóbelizni... ennyivel könnyebb nekem. Nah megyek. Sziasztok.

Napló25. Dolgok...

Csokoládé tortát mindenkinek :D Hűűű, hát jó rég írtam, az már biztos... De most bepótolom :D Van is miről mesélnem! Először is, megnyugtatlak benneteket, hogy hétvégén folytatom a ficim írását. Azt nem tudom mikor sikerül begépelnem, de az biztos hogy hamarosan! :D Holnap van a rajz felvételim a Képző és Iparművészeti suliban, amire gőzerővel készültem, és már alig várom, hogy bizonyíthassak. Nagyon szeretnék bekerülni...olyan jóó lenne! *.* Múlthét szerdán szakítottunk Ádámmal. Nem részletezem, nincs értelme. Szerencsére a hétvégén kellőképpen lefoglaltak bizonyos családi hírek, na meg a betegségem. Igen, igen, újra beteg lettem....^^" Szóóval, azok a bizonyos hírek nem is voltak nagyon hírek, de kellőképpen izgalomba hoztak, hogy bebizonyosodtak a megérzéseim. Ugyanis: nem elég, hogy májusban nővéremék összeházasodnak, hanem ahogyan gondoltam, két és fél hónapos terhes. Szeptemberre várja a kicsit :D A mai nap is elég dúrva volt, ugyanis 4 lányt megloptak óra alatt..nem részletezem, nem nagyon érdemes... csak feszkó. Délután átmentem Dórához rajzolni, és jött Heni is. Nagyon jól elvoltunk. :D Szeretlek titeket! (LK) De sajnos, nem csak jó dolgok történnek... Kicsi Naniim pasija bekattant, ők is szétmentek. Úgys írt szegény... nagyon sajnálom! Hidd el, minden jobb lesz! Nah sziasztok, jóét!

Napló5. Holnap *.*

Csokoládé! Régóta nem írtam, úgyhogy most megpróbálom összefoglalni az elmúlt napokat... Nagyon változó volt, a hangulatom és az események egyaránt... Időm egy perc sem... a napok hamar teltek, és volt egyaránt jó és rossz is. Tegnap, azaz csütörtökön voltam kézin, aztán átmentem a szomszédba a fodrászhoz. 2 órán keresztül ültem nála, de a végeredmény vadító lett. *.* Szívesebben mentem volna Ádámmal valahova, de azt mondta, később is ráér... A mai nap, nagyon jó, és termékeny volt. Órákon jól teljesítettem, pörögtem ezerrel, színjátszón is voltak jó ötleteim. Haza mentem, műkörmöt nem kaptam, de nővérem szépen megcsinálta a körmeim, úgyhogy tök jók^^ Aztán főpróba... Mindenki illegette magát a ruhába, tök jól elvoltunk. Ádám helyes volt az ingben is, nyakkendőben! (LK) Dórikának felháborítóan szép ruhája volt! Pink...hatalmas....habos-babos... Eltáncoltuk 3x a keringőt (hosszú a szoknya, folyton a szélére léptem és majdnem elestem, szerencse, hogy Dezső elkapott), aztán visszaöltöztünk. Aztán Ádám eltűnt... Úgy megvoltam rémülve...szánalmas módon azt hittem, az egyik volt nyolcadikossal ment el ^^" De aztán megnyugtatott (LK) Holnap 9-kor fodrász, kb 11ig, aztán kaja, smink, és irány a suli 1re. Eljön Sanyi bácsi *.* Remélem anyu hamar hazamegy, hogy majd nyugodtan tudjam élvezni az estét. Nah megyek, mert még sokat kell pihenni! Jóét, puszi nektek, drukkoljatok holnap 2kor! ^^

Díj

Kötelező megnézni a másik blogomon az új bejegyzést!^^ http://icantlivewithoutyoufic.blogspot.com/

Napló31. Jövőhéten farsangOo

Csokoládé! Ahogy láthatjátok édeseim, új ruhát kapott a blogom. Remélem tetszik nektek. ^^ Már jobban vagyok, a rosszullétek szerencsére elkerülnek. Fici folytatásával igyekszem. Sok minden most nem tud érdekelni, de azért mesélek: Hmm... Alexával hát minden rendben, bár, soha semmi nem lesz már ugyanolyan. Mind1. Böbbét egyre jobban szeretem. (LK) Úgy volt hogy ma átmegyek hozzá, de rosszul lett, úgyhogy lemondta. Jobbulást! Helyette itthon punnyadtam. Vagy is hát délután felkeltem, rendet tettem a szobámban, majd feltakarítottam itt lent, és a lépcsőt. Aztán ideültem a géphez. Sokáig vártam, aztán egyszer csak feljött *.* Jujj de jó volt beszélni vele! ♥♥ Nem rég ment csak le msnről. Nanamiimmal itt el álmodoztunk kettecskén. :D Ő az aki tényleg velem örül, és akivel megoszthatom a boldogságom. Neki is jól megy a sora Szabival, szóval meg tud érteni.^^ Dórával a levelezős füzet megint beindult :D Ma is voltam nála :D Jól elvoltunk. (L) Böbbe mutatott nekem egy kurva jó oldalt *___* http://www.bash.hu/top100 Kötelező megnézni :D Nagyon komoly. Szószerint szakadtam a nevetéstől. Már könnyeztem, fuldokoltam. Nagyon jó volt! (Y) :D:D itt másolgattuk be egymásnak a jobbnál jobb szövegeket. :'D A héten voltak ám még dolgok :D Még most is liftezik a gyomrom a gondolattól Oo Ejj, ha így folytatom, megutálom a hétvégéket...^^" Várom már a hétfőt. A hétvégéről jut eszembe! Múlthét szombaton görcsölhettem a központi miatt, jövőhét szombaton meg a keringő miatt. Ha a farsang után is úgy ki leszek, mint központi után, nekem végem. És amgy meg...egyáltalán nem várom :/ Félek tőle. De nagyon !!! A keringő párom volt olyan kedves és lekúrvázott. >.<> Újabban zene mániás lettem. Meghalok zene nélkül. Kedden 4kor ruhapróba. Na asszem ennyi, több mondani valóm nincsen. Sziasztok, jóét (vagy jóreggelt, kinek hogy) Pusszantás! U.I.: Szeretlek Édes!^.^

Napló25. Hát ez remek! Szívás....és mégis....

Hát hol is kezdjem? Először is pájinkás jó estét... :/ Sok dolog van, sok rossz, és kevés jó. Vasárnap reggel kihánytam a reggelit..:S Átmentem vasárnap Beushhoz, hogy megbeszéljük a dolgokat. És jól tettem, mert egészen máshogy álltak a dolgok, mint hittem. Végül ottaludtam. Éjszaka sétáltunk a hidegben, meg minden, este megnéztük az Alkonyatot. Másnap (azaz ma) suli, majdnem elkéstünk. Az első órát még kibírtam,d e aztán a hányinger elhatalmasodott rajtam, és ha ez még nem lenne elég, még szédültem is. Végül haza, (vagyis Beushékhoz mentem, suli helyett) aludtam délig, mindenféle faszságot összeálmodtam. Voltak aztán még dolgok de nem fontosak. Itthon is voltak még dolgok, de most csak a jókat mondom: Naniival kibékültem (L) Böbbe mellettem áll, szeret, és eldöntöttük, hogy összeházasodunk valami olyan helyen, ahol meleg van.(L) Beush szeret (L) Ádám szeret, és az élettársa lettem :D (nemérnevetni, tényleg így fogalmazott) És én is szeretem őket! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥ :D :D :D Pontosan 2010.01.25. 18:58:52 óta együtt vagyunk! ^^ Várom a holnapot sziasztok! (LK)

Napló23: Központi felvételi

Boci csoki! :P Ahj, éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam, egész éjjel forgolódtam, néha valami furcsa álom és ébrenlét közötti állapotban lebegtem, de óránként felébredtem. A gyomromat egy összegyűrt papír labdához hasonlítanám. Idő előtt felkeltem, megmosakodtam, stb. megkerestem a diákom, aztán mentem. Alexával mentünk, a buszon találkoztunk azzal a gyerekkel, akivel augusztus óta nem találkoztunk, afféle buszos barát... xD Simi mégsem jött ki elénk, mer az anyja nem engedte xD, de megígérte, hogy központi után kijön. Hát nem jött, mer egy lusta!^^" Beültünk a terembe, Alexa olvadozott egy sort a helyes gyerektől, aki ott téblábolt, aztán megírtuk a magyar központit. Tök jó lett. Szünet jött, aztán a matek. Na azt elbasztam... ilyen nehéz feladatokat még nem láttam Oo Na mindegy.... fél kettőig még volt idő, úgyhogy elmentünk az Európarkba. Az ellenőr elkapott -.-" Lehúzott a csórikám 600 forinttal >.<> Ha Alexa nincs, nemtok hazamenni. Bementünk a NewYorkerbe fényképezkedni :D Íme a sok közül egy jobb kép^^: Aztán mentünk buszon, végre kinyögtem amit annyira akartam, egy csomó dolgot megbeszéltünk, és nagy meglepetésemre megértett Oo Hazajöttem, átmentem Dórához, elsiránkoztam neki a problémáim, énekeltünk, videóra vettük...xDCsintem róla képet a gitárjával: Jó volt. Aztán hazajöttem. Sziasztok jóét, pussza!

Napló.22: furcsaság..

Csokika^^ A mai nap furi volt. Reggel elkéstem, siettem. Első óra matek volt, gyakoroltunk a központira. Zéével addig nem találkoztunk. Aztán szünetben könyörtelenül behajtottam a puszit, amit ígért. Töri jött, Böbbével elhülyéskedtünk..fúú olyanokat röhögtünk, jól elvoltunk^^ Beush elment a bátyja szalagavatójára még óra előtt. Aztán nyelvtan jött, magyar felvételit gyakoroltunk. Nanamiit kifaggattam az izgalmas délutánjáról Szabival :D;) Éneken megint hülyéskedtünk. Nagyvolt. Nanii végig KisSzabival játszott, meg levetkőztette...^^" Aztán irodalmon kijavítottuk amit nyelvtanon írtunk. 50ből 46 pontom lett.. asszem az elég jó^^ Aztán keringőpróba, színjátszó, majd go haza. Bekajáltam, megettem vagy 20 palacsintát, aztán gyakoroltam matekra, 36 pontot értem el, de úgy, hogy ezt a feladatsor már 3.szorra csinálom. Most meg várom Alexát msnre, hogy megbeszéljük a holnapot, és Zéé gecire hiányzik, de most is beszélünk . Ja meg voltam Dóránál, sok szerencsét kívánni. Mentem a sötét utcán, a befagyott havon, hát nem zakóztam egyet? xD De! Aztán Dóra bőgött, vigasztaltam, mert izgul a központi miatt. Aztán mentem haza, megint majdnem elestem xD Nővéremék hazajöttek. Azóta itt ülök, és görcsben áll a gyomrom. Na sziasztok, szurkoljatok, puszii! (LL)

Napló21. Közeleg a szombat...

Epret édeseim! Na sziasztok! Szombaton van a központi vizsgám, amitől őszintén szólva rettegek :S Matekórán írtunk egyet, 21 pontot értem el O__O Aztán átmentem Kiyokohoz, segített nekem, kinyomtatott párat, és együtt megoldottuk őket. Tényleg rengeteget segített nekem vele! Köszönöm Yoko-chan! (L) A magyar részétől, nem tartok annyira, abban jó vagyok, szerintem menni fog. Mostanában nagyon ideges vagyok, főleg a továbbtanulás miatt, ezen belül pedig azért, mert még mindig csak egy iskolát néztem magamnak ki! De majd keresek még. A rajz egész jól megy, bár a kockológiát mindig elcseszem. A dolgozataim tök jól sikerültek, megvolt az eredménye a szenvedésnek. Elolvastam még régebben az Eclipset, és nem mondtam róla véleményt, úgyhogy most megteszem: Nagyon izgalmas volt, úgy ahogy a többi részét, ezt is nagyon szerettem. De kiakadtam, szó szerint elrettentem és elundorodtam tőle, mikor Jacob megcsókolta Bellát. Persze nevettem azon, hogy Bells jól odasózott, aminek köszönhetően eltört a keze, de nagyon hamar megutáltam Jacobot. Még ez előtt Edwardra haragudtam, mert olyan undok volt, és őrizetben tartotta Bellát, nem engedte Jacobhoz. Még Alice-t is lekenyerezte egy porshe-val!!!!!! De aztán amit Jacob művelt, hogy rávette Bellát, hogy kérje meg hogy csókolja meg, mert különben elmegy megöleti magát O__O hát az...fú, akkor kiakadtam. Azóta utálom Jacobot, és haragszom Bellára, hogy ilyen buta volt, és hogy játszott Jacob és Edward érzéseivel is. Szó szerint az volt a véleményem róla hogy ribanc! De persze másnapra lenyugodtam, de attól még nagyon ideges leszek, ha csak ezekre gondolok. Viszont ez is bizonyítja, hogy Steph igenis remek iró! Hogy ennyire intenzív érzéseket vált ki. Tűkön ülve várom a Braking Dawn-t! :D Meg elolvastam az Evermoret! Valami fantasztikus volt! *.* Lehet elolvasom nyáron, mindenesetre március után a Braking Dawnt angolul. De az Üvöltő szeleknek mindenképpen nekikezdek! Amgy most tesin gerendázunk, meg gyűrűzünk. Amiatt is tiszta ideg voltam, mert azt a rohadt gerendát valaki feltette az oszlopok tetejére, és hogy a gecibe szedjük le róla? Ezért nem tudunk rendesen gerendázni, csak felfordított padon. Azon meg szar! -.- Erről eszembe jutott, hogy mekkora ökör voltam, amikor 8 éves fejjel abbahagytam a balettot. Ez volt az álmom, és merő lustaságból feladtam, most meg sírok utána... de már késő folytatni T__T ilyen hülye is csak én lehetek! Na mindegy. Böbbe mostanában furi, olyan letört, meg fáradt! Remélem semmi baja. Alexa és Bea rendesen összebékültek, aminek nagyon örülök, csak hát ilyenkor látom, hogy velem Alexa annyira nem érzi jól magát mint Beával, és ez bánt... Naniinak a szerelmi élete jelentősen alakul, szurkolok neki. Anyítával nagyon rég nem beszéltem már!!!! ( ez célzás akart lenni!!!) Zéé bolond mint mindig! ^^ Nagyon jól esik hogy figyel rám, pláne, hogy most lelkileg ilyen instabil vagyok. Tőle mindennap megkapom a szeretetadagomat. Tegnap beletett a mosdóba, ma meg kivitt a hóba. Szemüveges lett.. :) Megbeszéltünk egy csomó fontos dolgot, és megnyugodtam^^ Dórával már többet vagyunk együtt mint eddig. Még mindig nem hozta vissza az Avatart!! (ez is célzás volt) :D Rájöttem, hogy gyakran hazudok önmagamnak...de olyan folyékonyan, hogy az elképesztő. Saját magamat becsapom, ez tényleg dúrva... és elhiszem magamnak -.- Nem érzem jól magam, végtelenül fáradt vagyok :S És gyáva is, mert a problémák elől a legegyszerűbb úton akarok menekülni. Ha baj van, mindig az jut az eszembe, hogy jobb lenne ha meg sem születtem volna.. :S Na sziasztok puszi! Jóéjt!