2013. január 31., csütörtök
Hoztam az új fejezetet!
Szerencsére nem kellett új blogot csinálnom, mert Bogii segítségével újraüzemeltem a régit. Fenn van a friss fejezet :) Olvassátok el:) Mindenkinek jó szórakozást puszii!
2011. május 10., kedd
Napló 10. Amikor az ember a halállal szembesül, és elhiszi, hogy létezik, az maga a téboly.
Nem bírtam tovább!
Túl dühös voltam. Túl tehetetlen. Túlságosan fájt. Túl jól ismertem ezt az érzést. És túlságosan szerettem ezt a kis lényt. Rosszul viselem a halált, ez tény.
Kezdem az hinni, hogy direkt mindig, mikor jól érzem magam, mikor gondjaimat feledem, mikor kezdek egyenesbe jönni, mikor minden jól alakul, akkor az élet elvesz tőlem egyvalakit, akit szeretek. Aki jelent nekem valamit, hogy emlékeztessen rá: sebzett, megtépázott, kigúnyolt és magányos vagyok. Hogy emlékeztessen a fájdalomra, arra, hogy mit éreztem akkor.
De emlékszem! Nem kell mindig emlékeztetni. Minden este, mielőtt könnyes szemmel lefekszem, ő rá gondolok. És eszembe jut mekkora világ omlott össze bennem, mennyire fájt. Mintha valaki húsomat szaggatná csikokra. És a hiánya, ami soha nem múlik. Amit érzek azóta, hogy elhagyott engem, és azóta hogy itt hagyott mindannyiunkat.
És ilyenkor, ebben a fájdalommal teli pillanatban hiányzik minden és mindenki. Igen, mindenki. Az apám, akinek az arcát csak képekről ismerem. A nagymamám nővére, akihez minden hétvégén ellátogattunk, és az utolsó nyarat nem töltöttem ott. Hiányzik Zulu, akivel isten tudja milyen rég nem beszéltem, meg Eszter és Kati, akikkel alig találkozom. És hiányzik az összes mellékági rokon, akikkel a gyerekkorom töltöttem. És hiányzik a mamám régi, hatalmas és csodaszép kertje, a szőlőlugas, a kis hinta, a hűs ház és annak illata. Hiányzik az önfeledt gyerekkorom, és az, hogy azt hittem, jó dolog felnőni; amikor még csodáltam a nagy, és okos felnőtteket (jó nagyot tévedtem). Hiányzik az összes barátnőm akiknek a barátságát elvesztettem (egyaránt azok, akik elkurvultak, és akik megtagadtak). Hiányzik az összes barátom, és azok a fiúk, akiket meg- illetve akikbe beleszerettem. Hiányzik Osy morajló hangja, Zéé meleg keze és illata, Majszi ragyogóan kék szeme, és Beni egész lénye (a mély hangja, beleremegtem amikor megszólalt;a gyönyörű mohás földre emlékeztető szeme, az erős karja, finom szája). Mert ugye a szeretet nem múlik, csak elnyomja valamilyen más érzés. Hiányzik a tűz, a melegség. Hiányzik a keringőnk. Hiányoznak a csodaszép és felhőtlen napok. Hiányzik az össze örömteli pillanat. Hiányzik Nanamii és a házuk, és az a békesség ami körüllengte. Hiányzik a hűs nyári szellő. Hiányzik a Tolnay utolsó tanéve (annak ellenére, mennyire ideges voltam mindig). Hiányzik a hosszú hajam, és a már rövid csigás göndörsége. Hiányzik a nyár forró, fullasztó hősége. Hiányzik a meleg, sós tenger. Hiányzik Böbe, akivel nem tudok elég időt együtt tölteni. Hiányzik Dóra, a nyári barátnőm. Hiányoznak a szeptember esős estéi. Hiányoznak az áttáncolt esték. Hiányzik az összes elhunyt kisállatom. Hiányzik a boldogságom!
Sok dolog hiányzik. Sokat hibáztam. Sok dolognak vége lett. És tudom, hogy sok dolgot én rontottam el. De azt is tudom, hogy semmit nem tudok kijavítani/helyrehozni.
Hiányzik Lily, Kormi, Garfield, Kitty és most Mirci is, aki mindig odabújt hozzám és az orrát dorombolva dugta a lehajtott fejem alá, hogy ne szomorkodjak. Mindig ott volt, ha fájt valami, mindig megértően miákolt egyet és mindig vígasztalóan dörgölődzött hozzám. Most ki fog? Egyedül maradtam mint az ujjam.
De miért pont ő? Mindig ugyanaz a kérdés és ugyanaz a fájdalom.
Nem bírom tovább!
Legördült az arcomon egy könnycsepp. És aztán még egy. És már nem bírtam visszatartani. Nem zokogtam fel hangosan, azt nem engedhettem meg magamnak, helyette visszafogott sírásba kezdtem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a barátaim ott vannak, és vígasztalnak.
Elrejtettem egyikük vállába az arcom, mert szégyelltem a könnyeimet.
Gyerekes dolog sírni, és mégis oly jóleső.
Sokan vannak mellettem és mégis magányos vagyok.
Tudom, hogy egyedül vagyok. És azt is tudom, hogy ezt csakis magamnak köszönhetem.
Gyenge vagyok. Gyenge vagyok, mert elütötték az egyik cicámat (megint) és elsírom magam. És mert tudom, hogy látják, fáj. És érzik, mennyire bizonytalan talpakon állok. És tudják, hogy nem bírom összeszedni a széthulló világom darabkáit. Mert elcsuklik a hangom, vagy remeg, amikor nem kéne. Mert megremeg a szám, ha rá gondolok. Mert reszketek mikor félek. Mert ha valaki, akit érdekel is mi van velem, látja, mikor a szemembe néz, hogy van egy sebem, s hogy az újra és újra felszakad. Gyenge vagyok, mert elpirulok, ha zavarba hoznak, és mert nem vagyok képes szem rebbenés nélkül tűrni, ha valaki kegyetlen és igazságtalan. Mert remélek. Gyenge vagyok mert érzek, és szeretek.
Ne gúnyolódjatok valakin, ha egy rossz szóra elsírja magát. Nem ennyire érzékeny, csak lehet, hogy eszébe jutott mi mindent vesztett el és hiányzik neki. Soha nem tudhatjátok mire gondol, ki jut eszébe, mitől olyan szomorú. Értsétek meg!
Hiszen nektek is fáj valami! Mindenkinek fáj valami. Csak lehet, hogy ti jobban titkoljátok.
És legyetek figyelemmel egymásra! A tetteiteknek következménye is van. Ne csinálj olyat, amivel másnak fájdalmat okozhatsz, mert nem tudhatod meddig bírja....mikor telik be a pohár.
2011. április 21., csütörtök
Napló 21. Romok
Félek...
Elmentél, és romokat hagytál magad után... Romok maradtak belőlem, és kitudja leszek-e még ép, és egész?
A baj csak, az hogy ez a félelem megbéklyóz, nem hagy élni, bízni, kockáztatni, nem hagy szeretni.
Olyan szépen indult ez a napom. Igaz beteg vagyok, ma mégis kellemesen érzetem magam. Kiültem a kertbe, hagytam hogy átmelegítsen a nap, boldogan néztem a kivirágzott kertet, a friss hajtásokat a fákon, a színes tulipánokat, a zsenge füvet. Béke szállt meg. Elégedett voltam. Olyanokon gondolkodtam, hogy milyen furcsa, hogy mikor utoljára kinn voltam a kertben(vasárnap) még csak a cseresznyefa virágzott, és alig pár fűszál bújt elő az elvetett magokból. Vagy hogy mekkora a különbség a között, mikor a napfényben állok, és mennyivel hidegebb van ha átlépek az árnyékba. Vagy hogy miért olyan jó érzés hintázni?
Hallgattam a méhek és bogarak zümmögését, a madarak csiripelését, a macska dorombolását, Edike kacaját, mikor az anyja meglöki a hintát, és élveztem a létet...
Aztán mindez egy pillanat alatt a porba hullt, csak egy párbeszéd elolvasása kellett ehhez.
Rájöttem milyen rohadtul sebezhető vagyok, mennyire nem bízom meg senkiben. És hogy mennyire szükségem van valakire, akinek foghatom a kezét, és akiben biztosan nem ingok meg.... de ki az? Ki az, ha még a saját nővéremben sem vagyok hajladó megbízni? Hogy néha a legkézenfekvőbb emberekre sem számíthatok?
A kétség, a kiszolgáltatotság, a bizonytalanság, a magány...ezek mind olyan érzések, amik félelmet váltanak ki belőlem...
Nem tudom mióta vagyok ilyen. Nem tudom, ki tett ilyenné... szerintem sokan voltak... Egy ember, egy bizonyos téren tényleg visszaélt a szeretetemmel, de ki az aki miatt úgy érzem, hogy visszaélhetnek már a reményeimmel is?
Ilyenkor szeretnék visszakozni. Most gondolom azt, hogy kár volt kockáztatni...
Visszaakarok bújni a csigaházamba...
Mi értelme bízni, szeretni, jónak lenni, segíteni, sírni, nevetni, súgni egy titkot, megfogni valakinek a kezét, ha mindezzel visszaélhetnek, és a legtöbben meg is teszik?
A rohadt életbe legyetek már őszinték!! Én mért vagyok képes az lenni, és ti mért nem? Nem olyan nehéz...csak megfoszt néhány juttatástól...
Bajod van? Mondd meg! Nevetsz rajtam? Nevess a képembe, ne a hátam mögött! Utálsz? Utálj nyíltan, ne ölelgess! Akarsz valamit? Kérj meg rá! Kérdésed van? Nekem tedd föl! Pletykálni akarsz rólam? Jó, de ne csinálj úgy, mintha nem te lettél volna! Bántani akarsz? Állj elém, és szemből támadj! Megbántottalak? Szóljál! Szeretsz? Mutasd ki!
Igazából az utolsót a legnehezebb betartani, a többi semmiség. Csak sajnos, ha valakit kinevetsz, de egyébként vannak helyzetek amikor jól jöhet az ő segítsége, akkor aztán bánhatod... de érted! Ez kétszínűség! És undorító!
Elmentél, és romokat hagytál magad után... Romok maradtak belőlem, és kitudja leszek-e még ép, és egész?
A baj csak, az hogy ez a félelem megbéklyóz, nem hagy élni, bízni, kockáztatni, nem hagy szeretni.
Olyan szépen indult ez a napom. Igaz beteg vagyok, ma mégis kellemesen érzetem magam. Kiültem a kertbe, hagytam hogy átmelegítsen a nap, boldogan néztem a kivirágzott kertet, a friss hajtásokat a fákon, a színes tulipánokat, a zsenge füvet. Béke szállt meg. Elégedett voltam. Olyanokon gondolkodtam, hogy milyen furcsa, hogy mikor utoljára kinn voltam a kertben(vasárnap) még csak a cseresznyefa virágzott, és alig pár fűszál bújt elő az elvetett magokból. Vagy hogy mekkora a különbség a között, mikor a napfényben állok, és mennyivel hidegebb van ha átlépek az árnyékba. Vagy hogy miért olyan jó érzés hintázni?
Hallgattam a méhek és bogarak zümmögését, a madarak csiripelését, a macska dorombolását, Edike kacaját, mikor az anyja meglöki a hintát, és élveztem a létet...
Aztán mindez egy pillanat alatt a porba hullt, csak egy párbeszéd elolvasása kellett ehhez.
Rájöttem milyen rohadtul sebezhető vagyok, mennyire nem bízom meg senkiben. És hogy mennyire szükségem van valakire, akinek foghatom a kezét, és akiben biztosan nem ingok meg.... de ki az? Ki az, ha még a saját nővéremben sem vagyok hajladó megbízni? Hogy néha a legkézenfekvőbb emberekre sem számíthatok?
A kétség, a kiszolgáltatotság, a bizonytalanság, a magány...ezek mind olyan érzések, amik félelmet váltanak ki belőlem...
Nem tudom mióta vagyok ilyen. Nem tudom, ki tett ilyenné... szerintem sokan voltak... Egy ember, egy bizonyos téren tényleg visszaélt a szeretetemmel, de ki az aki miatt úgy érzem, hogy visszaélhetnek már a reményeimmel is?
Ilyenkor szeretnék visszakozni. Most gondolom azt, hogy kár volt kockáztatni...
Visszaakarok bújni a csigaházamba...
Mi értelme bízni, szeretni, jónak lenni, segíteni, sírni, nevetni, súgni egy titkot, megfogni valakinek a kezét, ha mindezzel visszaélhetnek, és a legtöbben meg is teszik?
A rohadt életbe legyetek már őszinték!! Én mért vagyok képes az lenni, és ti mért nem? Nem olyan nehéz...csak megfoszt néhány juttatástól...
Bajod van? Mondd meg! Nevetsz rajtam? Nevess a képembe, ne a hátam mögött! Utálsz? Utálj nyíltan, ne ölelgess! Akarsz valamit? Kérj meg rá! Kérdésed van? Nekem tedd föl! Pletykálni akarsz rólam? Jó, de ne csinálj úgy, mintha nem te lettél volna! Bántani akarsz? Állj elém, és szemből támadj! Megbántottalak? Szóljál! Szeretsz? Mutasd ki!
Igazából az utolsót a legnehezebb betartani, a többi semmiség. Csak sajnos, ha valakit kinevetsz, de egyébként vannak helyzetek amikor jól jöhet az ő segítsége, akkor aztán bánhatod... de érted! Ez kétszínűség! És undorító!
Napló 20. Az élet utazás, nem pedig az úti cél
Csokoládé^^
Már egy ideje sejtettem, hogy talán beteg vagyok, de konkrét bizonyítékom erre nem volt, én pedig reméltem, hogy nem is lesz. Csak köhögtem...csúnyán.
De kora délután még tök jól voltam, úgy hogy -miután Noncsi és Roland 'összevesztek'- kimentünk a tóhoz ketten(eredetileg jött volna DKP is, de valamiért nem ért rá) pipázgatni több-kevesebb sikerrel.
Csomót szenvedtünk azzal, hogy mennyi víz kell bele (mert állandóan feljött a víz), vagy hogy mért ég meg olyan hamar a dohány, stb. Mikor végre kezdtünk belejönni, odaállított hozzánk 2 lány, azzal, hogy felméréseket végeznek középiskolás és főiskolás fiatalokról. Hoztak képeket, és feltettek 3 kérdést.
1. Mi jellemzi a mostani életeteket? (3kép)
2. Mit szeretnétek 10 év múlva? (3kép)
3. Milyennek képzelitek és milyen a kapcsolatotok Istennel? (2kép)
Mivel nem rég az angyalkártya azt üzente, hogy áldozzak időt, pénzt, segítséget másoknak, ha úgy érzem mostanában túl sokat kapok és keveset adok -és én így éreztem, eltekintve attól, hogy az elmúlt fél évben mennyi mindent vesztettem el- nyitottak voltunk és meghallgattuk őket, mikor még nem tudtuk miről szól ez, és akkor is, mikor már egyértelművé vált.
Szóóval a csajok igazából Istenről akartak beszélni. De nem a szokásos egyházi maszlaggal, hanem máshogy... Nehéz ezt leírni, mert bennem is több vélemény alakult ki erről egyszerre, úgy hogy csak annyira említeném ezt meg, hogy tömören a 'lényeg' hogy van esélyem jó útra térni. Az egész ahogy elmondták nagyon szép, mind elméletben, mind gyakorlatban. De ha igaz amit csaj mondott, akkor, ami neki Isten azt én máshogy hívom.
Szerintem ezt a vallást pont azzal szúrják el, hogy vagy pokol vagy menny.
Én azt mondom, nem az érdekel, hogy mi lesz a halálom után, nem ezért aggódom, hanem a mindennapjaim miatt. Az életem miatt. És akármilyen nehéz is, azért szeretek élni... persze voltak/vannak olyan pontok, amikor egy pillanat alatt eldobnám az egészet... de azért az más tészta. Szerintem sok olyan pillanat van, amiért megéri élni.
Minden relatív! De tényleg! Valami nem aszerint jó vagy rossz, ahogy a papok megítélik. Ez szerintem tőlem függ...
A lopás bűn...de ha éhezel, és a családod is?
A hazugság bűn...de ha erre van szükség, hogy segíts valakin, vagy hogy ne bánts meg valakit?
A gyilkosság bűn...de ha akit megölsz, éppen a barátod fejéhez szegez pisztolyt, vagy önvédelemből teszed?
Értitek mire akarok kilyukadni?
Lehet, hogy nem a legjobb példákat hoztam fel, de máshogy nem tudom elmagyarázni.
Szóóval számomra vonzóbb az a meglátás, amit magam teszek össze minden féle vallásból kiindulva.
Például ezekben inkább hiszek: energiák; ösztön; karma; egyensúly; újjászületés; feladat, amit el kell végeznünk az életben(valami értelme, célja legyen már az életnek); angyalok; sors
Nincs konkrét elképzekésem, mindig máshogy gondolom. De most biztos, hogy nem úgy, ahogy a lányok elmondták. Tény, hogy van benne valami...
Talán majd egyszer, 60 év múlva élek a lehetőségemmel, de addig hagyom a kulcsot porosodni, és majd később elhajtok a Ferrarimmal. De ameddig nincs bennem űr/ vagy nem érzem, ameddig ezt az űrt az élet tölti ki -a barátaim, a szerelem, a gyerekem, a művészet, bármi- addig anem zavar, hogy nem használom a Ferrarimat :)
Jaaj, bocsánat, nagyon hosszan kitértem ennél a témánál...
Szóval addig csak izomlázam volt a hátamban, a combomban, és a fenekemben, de mikor elmentek, már fájt a fejem és az egész testem tompa izomláz szerű érzéstől sajgott...
Aztán egyre rosszabbul lettem. Szabályosan fájtak a végtagjaim, zsibbadt a fejem, egyre inkább fáztam és tényleg kezdtem magam szarul érzeni, de azért pipáztunk tovább. Egyszer sikerült nagyon szép füstöt elérni, de ez után már nagyon nem volt jó, és a kedvünk is elment tőle.
Közben odajött hozzánk egy puttonyos, szakadt asszony, hogy ő nemtom hol lakik, 7 gyereke van(mért pont 7?Mindenkinek annyi van, aki kéreget) és szeretne venni 2 kiflit, és mielőtt a lényegre tért volna, volt még egy hosszú monológja, hogy áldjon meg minket az Isten, meg minden, és adjunk neki 2 kiflire valót.
(közben egyik kezemben öngyújtó, másikban a csipesz a forró szénnel)
Hátra néztem Noncsira, ő előkotort egy 200ast és odaadta.... az asszony tovább áll, néz rám, vár... aztán mondja: "tőled is egy kis adomány?"
Mondom közösen adtuk. Jó, akkor megköszönte, és ahelyett, hogy elment volna, észrevette a két ásványvizes palackot a pokrócon, akkor elkérte az egyiket (nem mondom, ügyesen körbehízelegte a dolgot) Noncsi odaadta, aztán még 3 sor szöveg után elment.
Azért vicces...2 kiflire kért pénzt, kapott 20 kiflire elegendőt, és még tőlem is várt, amikor látta, hogy rohadtul foglalt a kezem. Aztán még a vízzel is problémázott...
Odaadtam Noncsinak a 100ast, hogy tényleg felesbe legyen, és folytattuk a pipázgatást.
10 perc se telt el, jött a következő xD
Egy 30as,40es férfi, szaglik a piától és egyebektől, de kúrva őszinte volt. Mondja: Egy utcagyerek vagyok, pénz kéne flakonos borra, mert elfogyott (Noncsi: Elfogyot...mert megittad) Aztán mondott egy szóvirágot is, amit Noncsi nagyon értékelt. Asszem az volt, hogy: Egy kis borravaló a borra?
Adtunk neki, további jónapot kívánt és elment. De még láttuk, hogy akárkihez odament, nem kapott pénzt... Pedig ő felvállalta, hogy piára kell neki, és nem próbált hazudozni, és ezért szerintem nagyon becsülendő.
Lassan összeszedtük magunkat, elmentünk pisilni, aztán elváltak útjaink.
A buszon találkoztam Vivivel meg Angival (itt már szabályosan haldokoltam)
Otthon megittam egy teát egy ACC-vel és behaltam az ágyba. De azért éjfélig msn-eztem Noncsival, próbáltam segíteni neki. Szegény nagy dilemmában van...nem lennék a helyében :S
Na hát ennyit erről:)
Sziasztok!
Már egy ideje sejtettem, hogy talán beteg vagyok, de konkrét bizonyítékom erre nem volt, én pedig reméltem, hogy nem is lesz. Csak köhögtem...csúnyán.
De kora délután még tök jól voltam, úgy hogy -miután Noncsi és Roland 'összevesztek'- kimentünk a tóhoz ketten(eredetileg jött volna DKP is, de valamiért nem ért rá) pipázgatni több-kevesebb sikerrel.
Csomót szenvedtünk azzal, hogy mennyi víz kell bele (mert állandóan feljött a víz), vagy hogy mért ég meg olyan hamar a dohány, stb. Mikor végre kezdtünk belejönni, odaállított hozzánk 2 lány, azzal, hogy felméréseket végeznek középiskolás és főiskolás fiatalokról. Hoztak képeket, és feltettek 3 kérdést.
1. Mi jellemzi a mostani életeteket? (3kép)
2. Mit szeretnétek 10 év múlva? (3kép)
3. Milyennek képzelitek és milyen a kapcsolatotok Istennel? (2kép)
Mivel nem rég az angyalkártya azt üzente, hogy áldozzak időt, pénzt, segítséget másoknak, ha úgy érzem mostanában túl sokat kapok és keveset adok -és én így éreztem, eltekintve attól, hogy az elmúlt fél évben mennyi mindent vesztettem el- nyitottak voltunk és meghallgattuk őket, mikor még nem tudtuk miről szól ez, és akkor is, mikor már egyértelművé vált.
Szóóval a csajok igazából Istenről akartak beszélni. De nem a szokásos egyházi maszlaggal, hanem máshogy... Nehéz ezt leírni, mert bennem is több vélemény alakult ki erről egyszerre, úgy hogy csak annyira említeném ezt meg, hogy tömören a 'lényeg' hogy van esélyem jó útra térni. Az egész ahogy elmondták nagyon szép, mind elméletben, mind gyakorlatban. De ha igaz amit csaj mondott, akkor, ami neki Isten azt én máshogy hívom.
Szerintem ezt a vallást pont azzal szúrják el, hogy vagy pokol vagy menny.
Én azt mondom, nem az érdekel, hogy mi lesz a halálom után, nem ezért aggódom, hanem a mindennapjaim miatt. Az életem miatt. És akármilyen nehéz is, azért szeretek élni... persze voltak/vannak olyan pontok, amikor egy pillanat alatt eldobnám az egészet... de azért az más tészta. Szerintem sok olyan pillanat van, amiért megéri élni.
Minden relatív! De tényleg! Valami nem aszerint jó vagy rossz, ahogy a papok megítélik. Ez szerintem tőlem függ...
A lopás bűn...de ha éhezel, és a családod is?
A hazugság bűn...de ha erre van szükség, hogy segíts valakin, vagy hogy ne bánts meg valakit?
A gyilkosság bűn...de ha akit megölsz, éppen a barátod fejéhez szegez pisztolyt, vagy önvédelemből teszed?
Értitek mire akarok kilyukadni?
Lehet, hogy nem a legjobb példákat hoztam fel, de máshogy nem tudom elmagyarázni.
Szóóval számomra vonzóbb az a meglátás, amit magam teszek össze minden féle vallásból kiindulva.
Például ezekben inkább hiszek: energiák; ösztön; karma; egyensúly; újjászületés; feladat, amit el kell végeznünk az életben(valami értelme, célja legyen már az életnek); angyalok; sors
Nincs konkrét elképzekésem, mindig máshogy gondolom. De most biztos, hogy nem úgy, ahogy a lányok elmondták. Tény, hogy van benne valami...
Talán majd egyszer, 60 év múlva élek a lehetőségemmel, de addig hagyom a kulcsot porosodni, és majd később elhajtok a Ferrarimmal. De ameddig nincs bennem űr/ vagy nem érzem, ameddig ezt az űrt az élet tölti ki -a barátaim, a szerelem, a gyerekem, a művészet, bármi- addig anem zavar, hogy nem használom a Ferrarimat :)
Jaaj, bocsánat, nagyon hosszan kitértem ennél a témánál...
Szóval addig csak izomlázam volt a hátamban, a combomban, és a fenekemben, de mikor elmentek, már fájt a fejem és az egész testem tompa izomláz szerű érzéstől sajgott...
Aztán egyre rosszabbul lettem. Szabályosan fájtak a végtagjaim, zsibbadt a fejem, egyre inkább fáztam és tényleg kezdtem magam szarul érzeni, de azért pipáztunk tovább. Egyszer sikerült nagyon szép füstöt elérni, de ez után már nagyon nem volt jó, és a kedvünk is elment tőle.
Közben odajött hozzánk egy puttonyos, szakadt asszony, hogy ő nemtom hol lakik, 7 gyereke van(mért pont 7?Mindenkinek annyi van, aki kéreget) és szeretne venni 2 kiflit, és mielőtt a lényegre tért volna, volt még egy hosszú monológja, hogy áldjon meg minket az Isten, meg minden, és adjunk neki 2 kiflire valót.
(közben egyik kezemben öngyújtó, másikban a csipesz a forró szénnel)
Hátra néztem Noncsira, ő előkotort egy 200ast és odaadta.... az asszony tovább áll, néz rám, vár... aztán mondja: "tőled is egy kis adomány?"
Mondom közösen adtuk. Jó, akkor megköszönte, és ahelyett, hogy elment volna, észrevette a két ásványvizes palackot a pokrócon, akkor elkérte az egyiket (nem mondom, ügyesen körbehízelegte a dolgot) Noncsi odaadta, aztán még 3 sor szöveg után elment.
Azért vicces...2 kiflire kért pénzt, kapott 20 kiflire elegendőt, és még tőlem is várt, amikor látta, hogy rohadtul foglalt a kezem. Aztán még a vízzel is problémázott...
Odaadtam Noncsinak a 100ast, hogy tényleg felesbe legyen, és folytattuk a pipázgatást.
10 perc se telt el, jött a következő xD
Egy 30as,40es férfi, szaglik a piától és egyebektől, de kúrva őszinte volt. Mondja: Egy utcagyerek vagyok, pénz kéne flakonos borra, mert elfogyott (Noncsi: Elfogyot...mert megittad) Aztán mondott egy szóvirágot is, amit Noncsi nagyon értékelt. Asszem az volt, hogy: Egy kis borravaló a borra?
Adtunk neki, további jónapot kívánt és elment. De még láttuk, hogy akárkihez odament, nem kapott pénzt... Pedig ő felvállalta, hogy piára kell neki, és nem próbált hazudozni, és ezért szerintem nagyon becsülendő.
Lassan összeszedtük magunkat, elmentünk pisilni, aztán elváltak útjaink.
A buszon találkoztam Vivivel meg Angival (itt már szabályosan haldokoltam)
Otthon megittam egy teát egy ACC-vel és behaltam az ágyba. De azért éjfélig msn-eztem Noncsival, próbáltam segíteni neki. Szegény nagy dilemmában van...nem lennék a helyében :S
Na hát ennyit erről:)
Sziasztok!
2011. április 17., vasárnap
Napló 17. Eredményes kis hetet tudhatok magam mögött^^
Csoki:D:D
Hát, tényleg egy nehéz hetet tudhatok magam mögött, de azt mondom, hogy minden percét szerettem, és szívesen újra élném :D
Először is ugye volt az az osztályfestés, amire bevállaltam Lennon-t és Jackot-t. Ugye Picasso-t húztuk, tehát nekem valamelyik Picasso stílusba kellett volna megcsinálnom az egészet...Lennonra még foghatjuk, hogy jaj, kék korszak.... de Jacko-ra :D hát aligha. Pedig úgy kezdtem neki:) De mint mindig, most is rájöttem, hogy nem tudok/tudnak határt szabni magamnak/nekem mikor kreatívkodom...a történetem is néha teljesen másfele kanyarodik, mint ahogy én akarom, de hát ez van :D
Éppen emiatt nagyon féltem, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, hogy kevés pontot kapunk rá, és én leszek a hibás, stb.
Hétfőn kihagytam a színjátszót és benn maradtam, hogy elkezdjünk festeni, de festék híján(mert akinél az osztálypénz van elfelejtette behozni a pénzt) csak megrajzoltuk a körvonalakat. Aztán kedden is semmi.... vagyis hát mivel órát nem tudtunk elkérni, ezért csak az apróbb dolgokat kezdték el festeni, én meg nem tudtam maradni délután. Igazándiból szerdán kezdtünk el vele foglalkozni, akkor sokáig, egész későig bennmaradtunk. Én befejeztem Lennon bácsit :)
A többiek meg elkezdték a hippi buszt, a hangszereket, és befejezték a mintákat. De Jackoval csak nem haladtam...sőt el sem kezdtem, úgyhogy csütörtökön megeröltettem magam és hajnali 3kor felkeltem, elmenten a 3:46os busszal és 5kor más a suliban, elkezdtem Michael Jacksont:D 3 órámba telt, de megérte^^
És éppen időre(8kor pontoztak) elkészült minden^^
A másik dolog, ami nagyon leszívta az energiámat, a két tánc, amit elő kellett adni...
Az egyik Barbi tánca a Ki mit tud?-ra, a másik meg Loli pomponja... Na az elsőből nem lett semmi -.-' Ami egyébként nem csoda...csak nemtudom mért kell másokra kenni, hogy miattuk, miközben nem mi mondtuk, hogy haggyuk az egészet, de mindegy.... ugye így könnyebb...aztán menni a tanárhoz sírni, hogy mi cserben hagytuk őt....pff
A pompont befejeztük és elő is adtuk... Én hátrányban voltam a többiekhez képest, mert már egy előbb megcsinált táncot használtunk fel, amiben én anno nem vettem részt... szóval, szerintem leginkább én rontottam el... mondtam én hogy nemtudok táncolni :S
Végül 2ből másodikok lettünk :D:D hát nem tök jó? Dobogó :D
A következő pedig és a legnagyobb stresszforrásom a színjátszó...
Tegnap volt a területi vagy megyei, nem is tudom melyik fesztivál Vácon. És mi hétfőn még nagyon nem voltunk készen a darabbal... Úgy tűnt, az egész szét esőben van, és már nekem is elment a kedvem az egésztől, mert rohadt szar azt látni, hogy én hiába adok bele mindent, ha a többiek körülöttem unatkoznak, és nem csinálnak semmit... Mondom, hétfőn be sem mentem, de egész héten minden nap délután volt színjátszó. És mivel én ilyen rohadt messze lakom, nekem akárhol is voltam, muszáj volt két órával hamarabb elindulnom, hogy odaérjek időben. Persze ez soha nem jött össze-.-(amúgy csak úgy megjegyezném, hogy aranyat nyertünk és megyünk tovább regionálisra*.*)
Ideges voltam ezek miatt.. Elvállaltam a teremfestést és nem tudok maradni befejezni, meg segíteni...ráadásul még felesleges is hamarabb elindulnom, mert úgyis 3/4 órát kések a próbáról és még mikor valamelyik órát odaadták nekünk, a lányok táncolni akartak, nekem meg igaz, nagyon kellett volna gyakorolnom, minden alkalmat megpróbáltam kihasználni a festésre, mert nagyon akartam hogy elkészüljön időre, és még jó is legyen. És mikor végül egyszer-egyszer otthagytam az ecsetet és mentem volna táncolni, kitalálták, hogy de akkor most a másik táncot kéne csinálni...
Úgy éreztem, azt akarják, hogy szakadjak 4 felé, amit ugye nem tudok megtenni... És volt egy pillanat amikor tényleg kiborultam....
De hát csak összehoztunk mindent :D
A magán életem is rendben van...Kittivel kibékültem. Azt hiszem csak egy kis szünet kellett, mert már sok volt belőle, és most ezek a lájtos 3asozások is pont jók, szóval örülök^^
Noncsi nagyon benne van a témában (6), és csak úgy ontja az ötleteket! Hálás vagyok neki, de tényleg igazán! Sokat segít nekem, hogy mindig ott van :)
Ráadásul járok vele edzeni a Gyöngybe, és igazán jól elvagyunk:D:D
Na jó, most megyek, egyenlóre ennyi amit mondani akartam, majd még jelentkezem:)
Puszika, sziasztok!:D
Hát, tényleg egy nehéz hetet tudhatok magam mögött, de azt mondom, hogy minden percét szerettem, és szívesen újra élném :D
Először is ugye volt az az osztályfestés, amire bevállaltam Lennon-t és Jackot-t. Ugye Picasso-t húztuk, tehát nekem valamelyik Picasso stílusba kellett volna megcsinálnom az egészet...Lennonra még foghatjuk, hogy jaj, kék korszak.... de Jacko-ra :D hát aligha. Pedig úgy kezdtem neki:) De mint mindig, most is rájöttem, hogy nem tudok/tudnak határt szabni magamnak/nekem mikor kreatívkodom...a történetem is néha teljesen másfele kanyarodik, mint ahogy én akarom, de hát ez van :D
Éppen emiatt nagyon féltem, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, hogy kevés pontot kapunk rá, és én leszek a hibás, stb.
Hétfőn kihagytam a színjátszót és benn maradtam, hogy elkezdjünk festeni, de festék híján(mert akinél az osztálypénz van elfelejtette behozni a pénzt) csak megrajzoltuk a körvonalakat. Aztán kedden is semmi.... vagyis hát mivel órát nem tudtunk elkérni, ezért csak az apróbb dolgokat kezdték el festeni, én meg nem tudtam maradni délután. Igazándiból szerdán kezdtünk el vele foglalkozni, akkor sokáig, egész későig bennmaradtunk. Én befejeztem Lennon bácsit :)
A másik dolog, ami nagyon leszívta az energiámat, a két tánc, amit elő kellett adni...
Az egyik Barbi tánca a Ki mit tud?-ra, a másik meg Loli pomponja... Na az elsőből nem lett semmi -.-' Ami egyébként nem csoda...csak nemtudom mért kell másokra kenni, hogy miattuk, miközben nem mi mondtuk, hogy haggyuk az egészet, de mindegy.... ugye így könnyebb...aztán menni a tanárhoz sírni, hogy mi cserben hagytuk őt....pff
A pompont befejeztük és elő is adtuk... Én hátrányban voltam a többiekhez képest, mert már egy előbb megcsinált táncot használtunk fel, amiben én anno nem vettem részt... szóval, szerintem leginkább én rontottam el... mondtam én hogy nemtudok táncolni :S
Végül 2ből másodikok lettünk :D:D hát nem tök jó? Dobogó :D
A következő pedig és a legnagyobb stresszforrásom a színjátszó...
Tegnap volt a területi vagy megyei, nem is tudom melyik fesztivál Vácon. És mi hétfőn még nagyon nem voltunk készen a darabbal... Úgy tűnt, az egész szét esőben van, és már nekem is elment a kedvem az egésztől, mert rohadt szar azt látni, hogy én hiába adok bele mindent, ha a többiek körülöttem unatkoznak, és nem csinálnak semmit... Mondom, hétfőn be sem mentem, de egész héten minden nap délután volt színjátszó. És mivel én ilyen rohadt messze lakom, nekem akárhol is voltam, muszáj volt két órával hamarabb elindulnom, hogy odaérjek időben. Persze ez soha nem jött össze-.-(amúgy csak úgy megjegyezném, hogy aranyat nyertünk és megyünk tovább regionálisra*.*)
Ideges voltam ezek miatt.. Elvállaltam a teremfestést és nem tudok maradni befejezni, meg segíteni...ráadásul még felesleges is hamarabb elindulnom, mert úgyis 3/4 órát kések a próbáról és még mikor valamelyik órát odaadták nekünk, a lányok táncolni akartak, nekem meg igaz, nagyon kellett volna gyakorolnom, minden alkalmat megpróbáltam kihasználni a festésre, mert nagyon akartam hogy elkészüljön időre, és még jó is legyen. És mikor végül egyszer-egyszer otthagytam az ecsetet és mentem volna táncolni, kitalálták, hogy de akkor most a másik táncot kéne csinálni...
Úgy éreztem, azt akarják, hogy szakadjak 4 felé, amit ugye nem tudok megtenni... És volt egy pillanat amikor tényleg kiborultam....
De hát csak összehoztunk mindent :D
A magán életem is rendben van...Kittivel kibékültem. Azt hiszem csak egy kis szünet kellett, mert már sok volt belőle, és most ezek a lájtos 3asozások is pont jók, szóval örülök^^
Noncsi nagyon benne van a témában (6), és csak úgy ontja az ötleteket! Hálás vagyok neki, de tényleg igazán! Sokat segít nekem, hogy mindig ott van :)
Ráadásul járok vele edzeni a Gyöngybe, és igazán jól elvagyunk:D:D
Na jó, most megyek, egyenlóre ennyi amit mondani akartam, majd még jelentkezem:)
Puszika, sziasztok!:D
2011. április 6., szerda
Napló 6. a mosoly ingyen van, de nem mindig van belőle raktáron
Csokoládé!
Ma nem írok sokat, mert rohadt fáradt vagyok, csak úgy nagyjából felvázolom a lelki állapotomat.
Vannak helyzetek, amikor betelik a pohár. Amikor van elég gondod, és a nyakadba szakad még egy... egy tök fölösleges, aminek semmi értelme nincsen, mégis felemészt, összezavar és eltérít a céljaidtól. Mert emellett a faszság mellett másra nem jut energiád és agyad, egyszerűen kitölti a gondolataid, és néha már a falat kaparod, mert nem akarsz vele foglalkozni, mégis rákényszerülsz, mert azért szeretnéd ha béke lenne... és mégis. Én inkább hagynám a faszba az egészet.
A viselkedésével elvette a kedvem saját magától. Minden veszekedés illetve kibékülés után rosszabb lett a hangulat. És hiába kérdezi mégis mi bajom, elmondom neki, és nem érti meg még ezredjére sem, mert rohadtul nem is akarja megérteni, mert nem is figyel, mert (megint a fő gondnál kötünk ki) csak az érdekli, hogy vele mi van...
Néha elgondolkodom azon, vajon tényleg szeret minket(engem), vagy csak kellek neki... már nem bízom benne. Már rég megrendült a bizalom, de mostmár nem csak nem merem, nem is akarom neki elmondani az ügyes-bajos dolgaim... fölösleges is lenne. Az ő számára hasznos információkat leszürné, a többi pedig nem érdekelné...
És őszintén? Inkább maradok egyedül, mint hogy folytassam ezt a hervasztó, nyomasztó barátkozást vele.
Elegem van. Bele fáradtam. Ennyi -.-
Úgy felkúr ez az egész, már nem tudok mit kezdeni a helyzettel, és ilyenkor jut állandóan az eszembe, hogy elkéne mennem jógázni. Végülis a bérletem korlátlan, olyan szempontból, hogy bármelyik órára bemehetek, és nem érdekel ha későn érek haza, szerintem a pénteki jógára benézek. Szükségem van egy kis "pihenés"re.
Holnap pedig azon felül, hogy kiülünk a tóhoz pipázni 3asban, megyünk edzeni, azt hiszem zsírégető lesz pont akkor mikor megyünk, úgyhogy lehet lesz valami eredménye is...:) azon felül, hogy rohadt kellemes érzéssel tölt el a mozgás, és utána mintha megsokszorozták volna az energiakészletemet...:D
na jó, tényleg megyek, mert mindjárt bealszom!
Jóéjt nektek, puszi!^^
Ma nem írok sokat, mert rohadt fáradt vagyok, csak úgy nagyjából felvázolom a lelki állapotomat.
Vannak helyzetek, amikor betelik a pohár. Amikor van elég gondod, és a nyakadba szakad még egy... egy tök fölösleges, aminek semmi értelme nincsen, mégis felemészt, összezavar és eltérít a céljaidtól. Mert emellett a faszság mellett másra nem jut energiád és agyad, egyszerűen kitölti a gondolataid, és néha már a falat kaparod, mert nem akarsz vele foglalkozni, mégis rákényszerülsz, mert azért szeretnéd ha béke lenne... és mégis. Én inkább hagynám a faszba az egészet.
A viselkedésével elvette a kedvem saját magától. Minden veszekedés illetve kibékülés után rosszabb lett a hangulat. És hiába kérdezi mégis mi bajom, elmondom neki, és nem érti meg még ezredjére sem, mert rohadtul nem is akarja megérteni, mert nem is figyel, mert (megint a fő gondnál kötünk ki) csak az érdekli, hogy vele mi van...
Néha elgondolkodom azon, vajon tényleg szeret minket(engem), vagy csak kellek neki... már nem bízom benne. Már rég megrendült a bizalom, de mostmár nem csak nem merem, nem is akarom neki elmondani az ügyes-bajos dolgaim... fölösleges is lenne. Az ő számára hasznos információkat leszürné, a többi pedig nem érdekelné...
És őszintén? Inkább maradok egyedül, mint hogy folytassam ezt a hervasztó, nyomasztó barátkozást vele.
Elegem van. Bele fáradtam. Ennyi -.-
Úgy felkúr ez az egész, már nem tudok mit kezdeni a helyzettel, és ilyenkor jut állandóan az eszembe, hogy elkéne mennem jógázni. Végülis a bérletem korlátlan, olyan szempontból, hogy bármelyik órára bemehetek, és nem érdekel ha későn érek haza, szerintem a pénteki jógára benézek. Szükségem van egy kis "pihenés"re.
Holnap pedig azon felül, hogy kiülünk a tóhoz pipázni 3asban, megyünk edzeni, azt hiszem zsírégető lesz pont akkor mikor megyünk, úgyhogy lehet lesz valami eredménye is...:) azon felül, hogy rohadt kellemes érzéssel tölt el a mozgás, és utána mintha megsokszorozták volna az energiakészletemet...:D
na jó, tényleg megyek, mert mindjárt bealszom!
Jóéjt nektek, puszi!^^
2011. április 4., hétfő
Napló 4. Ribanckodjunk nap:)
Csoki, csoki :D
Ma ribanckodjunk napot tartottunk, egy bizonyos szűk körben^^ DKP ötlete volt :) Az uszodában kisminkeltük magunkat, és úgy mentünk suliba...hát az enyém szerintem elég meredek volt...ilyenkor azért örülök, hogy nem ez a mindennapi sminkem xD
Amúgy az egyes német témazáróval együtt is jó kis nap volt ez a mai^^
Noémi nagyon szépen megcsinálta a hajamat reggel <3 nagyon bejövős:D
Tipikus hétfői nap volt, mindenki elmesélte milyen volt a hétvégéje, satöbbi...van akiket érdekel, van akiket nem...
De azért a látszatot mindenki előszeretettel fönn szökta tartani...milyen kár, hogy annyira átlátszó néhány ember =/ Nem is értem...na mindegy...
Meg amikor hallasz dolgokat, valakiről, akit eddig nagyon kedveltél, és nem tudod elhinni, aztán egyszer csak feltűnik valami neked is, kezded sejteni a dolgokat, és egy jó szó, egy mosoly eltöröl mindent, és nem tudod eldönteni, hogy akkor ez most mi? Nem tudod utálni, mégis ellenszenvessé válik. Lehet tök egyértelmű a dolog,én még sem látok át ezen...
És minden egyre bonyolódik.
Mióta kinyitottam a szemem, mióta hajlandó vagyok élni, foglalkozni a körülöttem lévőkkel, a környezetemmel, látom, amit eddig nem vettem figyelembe, mert nem is édekelt...és elszörnyedtem...
Persze vannak pillanatok, amikor aztmondom, megéri elundorodni:) mert nem csak undorral jár ez az egész, hanem szeretettel, ami körülöleli a szívem. Szeretem a barátaimat<3
Mostanában elgondolkodom az emberek viselkedésén. Megfigyelem őket, próbálom kitalálni, mikor mire gondolnak, és nagyon érdekes az eredmény :)
Na jó, elég a filozofálgatásból^^ lassan megyek...
Csak még annyi, hogy kedden megyünk edzeni :) Múlthéten is voltunk, de akkor zumbán:) nagyon jó volt, rohadt jól esett^^
Na tényleg megyek!
Jóéjszakát^^ <3
Ma ribanckodjunk napot tartottunk, egy bizonyos szűk körben^^ DKP ötlete volt :) Az uszodában kisminkeltük magunkat, és úgy mentünk suliba...hát az enyém szerintem elég meredek volt...ilyenkor azért örülök, hogy nem ez a mindennapi sminkem xD
Amúgy az egyes német témazáróval együtt is jó kis nap volt ez a mai^^
Noémi nagyon szépen megcsinálta a hajamat reggel <3 nagyon bejövős:D
Tipikus hétfői nap volt, mindenki elmesélte milyen volt a hétvégéje, satöbbi...van akiket érdekel, van akiket nem...
De azért a látszatot mindenki előszeretettel fönn szökta tartani...milyen kár, hogy annyira átlátszó néhány ember =/ Nem is értem...na mindegy...
Meg amikor hallasz dolgokat, valakiről, akit eddig nagyon kedveltél, és nem tudod elhinni, aztán egyszer csak feltűnik valami neked is, kezded sejteni a dolgokat, és egy jó szó, egy mosoly eltöröl mindent, és nem tudod eldönteni, hogy akkor ez most mi? Nem tudod utálni, mégis ellenszenvessé válik. Lehet tök egyértelmű a dolog,én még sem látok át ezen...
És minden egyre bonyolódik.
Mióta kinyitottam a szemem, mióta hajlandó vagyok élni, foglalkozni a körülöttem lévőkkel, a környezetemmel, látom, amit eddig nem vettem figyelembe, mert nem is édekelt...és elszörnyedtem...
Persze vannak pillanatok, amikor aztmondom, megéri elundorodni:) mert nem csak undorral jár ez az egész, hanem szeretettel, ami körülöleli a szívem. Szeretem a barátaimat<3
Mostanában elgondolkodom az emberek viselkedésén. Megfigyelem őket, próbálom kitalálni, mikor mire gondolnak, és nagyon érdekes az eredmény :)
Na jó, elég a filozofálgatásból^^ lassan megyek...
Csak még annyi, hogy kedden megyünk edzeni :) Múlthéten is voltunk, de akkor zumbán:) nagyon jó volt, rohadt jól esett^^
Na tényleg megyek!
Jóéjszakát^^ <3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)