Napló 2-3. "osztálytalis bográcsolás"

Csoki mindenkinek^^

    Ahogy azt a cím is mutatja, nem volt egészen osztálytalálkozó, és bográcsolás sem :D
 Először is mindössze 7en voltunk ott az osztályból Böbbénél, mert persze a többieket nem is hívtuk^^ csak én neveztem osztálytalinak. Rajtunk kívül ugye ott volt Gergő, Tosa és Hajnika.
És azért nem volt bográcsolás, mert kurvára valami 3lábú vastálon sütöttünk husit^^ De nagyon finom lett^^ Jól elvoltunk. A fiúk hoztak whisky-t meg vodkát, de én nem ittam, inkább pipáztam...(dohányért visszamentünk Alexához Zsolti szecskavágó rozoga cangáján) És azzal szórakoztam. Jól beszédültem tőle^^ Aztán este megnéztük a Nagyfiúkat...olyan jókat nevettem rajta :)
    Aztán átmentünk este Alexához, ott aludtam^^ hajnali 5ig fennvoltunk, pipáztunk *.* nagyon jó volt:) sikerült az üvegbe belefújt füstből karikát csinálni :P, Aztán Alexa kisminkelt, csináltunk egy csomó képet...^^ Cserébe megmaszírzoztam, és beájultunk az ágyba... Nagyon jó volt*.* :)
    Másnap 2 körül keltünk, kb 3ra hazamentem... Megkértem Dórát hogy nyomtassa ki nekem az Amerika vaktérképet, úgyhogy elmentünk (Edi baba meg én)babakocsival Dórához. Lemaradtam a színjátszóról, és kb semmit nem tanultam =/
Éééés, megint felfáztam -.-" remek
Na puszi

Napló 1. Bolondok vagyunk mi mindannyian :D

Csoki!:)

    Pénteken ugye bolondok napja volt :)
A kis osztályunk azzal kedveskedett a matektanárnak, hogy csoportot cseréltünk. Mi ugye fenn lettünk volna a 4.-en, a franciások meg a mi termünkben. Mi Érdivel, ők meg valami új tanárral. Na ezt megcseréltük, mi maradtunk lent, ők meg fel másztak oda a gecibe :D Sajnos a tanár mikor bejött,meg sem lepődött, valaki biztos elárult minket^^ De amúgy ez a tanár jobb volt, mint a miénk=/
    Kémián feleltetni alart a tanár, és Farkas bevállalta, amiért én, személy szerint nagyon hálás vagyok neki:)
Annyira nem nehéz a stöchiometria, de a számolásokkal bajban leszek....és ahhoz képest, hogy a fél osztály kapott egy kisegyest (az mentette meg a többieket, hogy végül egy valaki tudta a helyes választ) amit aztán meg sem magyarázott, úgy fejezte be az órát, hogy: "Látom értik, akkor jövőhéten várható egy kis röppentyű" -.- anyád...
Boti amúgy jófej, de néha elgondolkodom azon, hogy vajon meg is akarja nekünk tanítani az anyagot?
    Angolon Walking Peter betolt valami filmet (asszem a millió dolláros bébit), mondanom sem kell, nem figyeltünk oda rá...Dóri Kata Pál(DKP) és Noncsi odaültek mellém hülyülni...egész végig a délutáni pipázgatásunkat tervezgettük.^^
    Föcin annyival lettünk csak okosabbak, hogy megtudtuk, Maticseknek nincs humorérzéke(Y) -.-
    Aztán végre kicsengettek!*.* DKP, Kitti, Noncsi, és én elmentünk enni a Mekibe, Noncsi meghívott egy Sajtburger menüre, mert nem volt már pénzem :$
Ott elhülyéskedtünk, a végén már a biztonsági őr szólt ránk...
Kimentünk a tóhoz, lecsöveztünk a fűben és beizzítottuk a pipát *.* Geci annyira jó volt, beszarás:) Az almás és a mentás dohány is nagyon finom, és DKP nagyon ügyesen kezeli a pipát:) Nagyon szép füstje volt, és jó sokáig bírtuk...közben nagyon kellett pisilnem xD Annyit röhögtem aznap:) és olyan jó kedvem lett:D:D Kitti csinált egy csomó fényképet, lehet felteszek párat utólag, ha megkaptam a képeket^^
Kábé 3 órán keresztül kint voltunk, közben Kitti elment a dolgára^^ Aztán olyan 6 körül mi is szedelőszködni kezdtünk, mert rákezdett az eső...különben még bírtuk volna^^
Remélem jövőhéten is összejön....
    Még fagyiztunk egyet az Allee-ban, aztán Alexával elindultam haza...
Na az is egy érdekes sztori volt...
Ugye péntek, ÚjPest-FerencVáros meccs volt-.-
A metró nem állt meg a Népligeten....szal beszoptuk.... leszálltunk a Nagyvárad téren, és a Fradista tömeg közepén haladtunk az árral, mert egyébként nem tudtuk merre menjünk, de gondoltuk a focidrukkerek elvezetnek oda...
El is vezettek, de olyan hangosak voltak, hogy egy kicsit megijedtem. Alexával összekulcsolt ujjakkal haladtunk végig, ami nagyon jól esett, mert megnyugtatott a tudat hogy itt van mellettem és vigyáz rám.
    Végül valahogy csak eljutottunk az FTC stadiumig...na igen, de onnan nem tudtunk tovább menni, mert kordonok voltak felállítva...ugye azt mondanom sem kell, hogy itt már rég lekéstük a buszunkat...
Megkerültük a hidat, ott is kordonok, jó akkor vissza és egy nagy épületet körbesétáltunk, és aztán onnan mentünk a Népligetbe...de akkor már repkedtek a sörösüvegek.... Kicsit megijedtem...de amúgy nagyon felspanolt lettem tőle huh :) egyszer kimegyünk egy mecsre Alexával, ezt már így megbeszéltük.^^
    Azt hittem vége a megpróbáltatásaimnak...hát tévedtem... Egy köcsög buszsofőr volt, és majdnem ott hagyott minket, ha nem kezdünk el ugatni vele...:S
A péntekem kábé ennyi :)
Na sziasztok!

Új kezdet

    Utóbbi pár napban -magamat is meglepve- eszembe jutott, hogy hiányzik a blogolás. Hogy vagyok már olyan állapotban, hogy legyenek gondolataim, amik publikusak, és hogy AKARJAK beszélni róluk.
És habár nem garantálom, hogy napi rendszerességgel fogok írni, megpróbálok hetente minimum egy bejegyzést közzé tenni. Mostanában úgyis sokat vagyok gép előtt. Igaz, hogy még kevesebb időm van, mint tavaly volt, de most legalább a gép miatt nem baszogatnak. És este úgyis feljövök -.-'
    Ami történt, megtörtént, és habár fáj, és vérzik, kezdek hozzászokni. Nem akarok róla beszélni, elég ha annyit tudtok, hogy akkor bennem is meghalt valami....
    Egy hónapja még előszeretettel kérdezgettem magamat : "Hova húz a szíved?" És mindig azt a választ adtam magamnak, hogy: "A temetőbe..." Tudom, tudom, ijesztő ilyeneket gondolni, de én ezt így vezettem le. És ez még egy lájtosabb dolog.
De ennek vége... Legalább is megpróbálok végetvetni neki... Ne értsetek félre! Nem akarom őt elfelejteni! Nem is tudnám, de ha tudnám, sem lennék hajlandó ilyesmire. Csupán annyi változott meg, hogy hajlandó vagyok élni -nélküle.
    Néha úgy érzem, saját magammal bírkózom. Az egyik felem élni akar, a másik halni. Az egyik szeretni, a másik haragudni. Az egyik felejteni, a másik emlékezni. Az egyik ragaszkodni, a másik elengedni. Az egyik nevetni, a másik sírni...
és nem tudok dűlőre jutni...mégis úgy tűnik, az élni akaró erősebb, és ez néha bűntudattal tölt el. Néha hülyének érzem magam, hogy így ragaszkodok. Mert lehet, hogy csak én fújom fel így a dolgokat...őszintén szólva, magamat sem vagyok képes megérteni, és indokom is csak egy van: Hogy átkozottul szeretem.
A környezetem sem ért velem egyet, de legalább elfogad, bár ösztönöznek a haladásra. Sokáig haragudtam is rájuk, hogy miért élik az életüket. Miért kelnek fel minden reggel, és kezdik a napot, és folytatják és várják a következőt, amikor én annyira szeretném megállítani, vagy méginkább visszapörgetni az időt...
De főleg a nevetés zavart. Amikor számomra meghalt minden, akkor is hallottam mások nevetését, és bántotta a fülem... Ma már velük nevetek. És habár fura érzés, de szívből jön :) Régen haragudtam magamra egy mosolyért is, pláne a nevetésért... és nem tudtam igazán őszintén nevetni... éreztem a blokkot magamban, ami mára feloldódótt. Nem győzöm hangsúlyozni milyen fura ez a helyzet, mert tényleg fura... hogy boldog vagyok!
Fáj ez a szó, fáj a lelkiismeretemnek, de akkor is! Boldog vagyok, a fenébe is! Nagyon sokat köszönhetek a barátaimnak.... mindent nekik köszönhetek! És nagyon hálás vagyok érte!
Elkezdtem élni, én is megindultam, és hagyom, hogy folyjon, hogy haladjon és körülöleljen az idő... már nem akarok a múltban élni! Azon nem lehet változtatni, és ezt el kell fogadnom.
    Még mindig hiányzik, még mindig nem telik el úgy óra, hogy ne gondolnék rá, és nem tagadom, még mindig elsírom magam, ha eszembe jut, és nem látja senki. És ez soha nem is lesz másképp. Ne is legyen! Ez a fájdalom velem él, és szükségem van rá, hogy mindig emlékeztessen rá!
De nem leszek depresszív! Ha Ő szóba jön, meleg érzés tölt el (szeretet) és elmosolyodom. Mosolygok az emlékén. :)
Nem akarom elkiabálni, de talán most az életem jó irányba halad. Igaz, kicsit megkomolyodtam, és megkeményedtem, de vidám vagyok, és régóta most először életerősnek érzem magam.
Az iskolában próbálom odatenni magam -persze néha becsúszik pár egyes-, szórakozom a barátaimmal, ismerkedek, sportolok(annyira jól esik), próbálok odafigyelni magamra, rendbe tenni körülöttem mindent. És ez jó hangulattal tölt el. Mi több! Kicsattanok! És nem kellenek hozzá pasik, csak barátok:) nem sok -nem az a fajta vagyok, aki maga köré toboroz 100 embert és ebből 1 sem lenne fontos számára-, csak egy kis csoport, akiket ismerek, akiket szeretek, és akikre -tudtommal- számíthatok, ha szükségem van rá!
És az a fura, hogy tényleg ilyenkor kerül elő mindenki :) Amikor szükség van rájuk! Nem győzöm mondani, hogy szeretlek titeket!
    Persze azért nem vetem meg a fiúkat sem, de nem áll szándékomban bepasizni. Semmit nem akarok eröltetni. Ha jön valaki, mérlegelni fogom a lehetőségeimet, és ha úgy tartja kedvem, élek velük. Próbálok mindig csak a következő lépésre koncentrálni. Majd meglátjuk mi leszek, ha nagy leszek, mi lesz velem egy év múlva... annyira lényegtelen. Mert egy dolgot biztosan megtanultam:
Az élet bármikor véget érhet, és rohadtul nem érünk rá tervezgetni! Élem az életem amíg tart, és addig mindent kiélvezek! Kettőnk helyett fogok élni!!
Na csoki!

Napló 10. I will always love you! †

Kedves olvasóim! Először is szeretném közölni veletek, hogy a történetírásom bizonytalan időre szünetel instabil lelkiállapotom miatt. És most azt akarom elmondani, hogy miért.. Minden elég rendben volt... eddig. Jelenleg képtelen vagyok az egész történetet elmesélni nektek, de majd ha úgy érzem, mindent a tudomásotokra hozok. Addig annyit, hogy még mindig nem léptem túl a szakításunkon Benivel, pedig az már szeptember 11-én volt. És most jön a lényeg: Beni vasárnap hajnalban meghalt... Egyelőre legyen elég ennyi. Szörnyen érzem magam, nagyon hiányzik, és fáj. Nagyjából semmi nem tud érdekelni, pláne nem az írás. A legrosszabb az egészben, hogy soha nem mondtam el neki, hogy szerelmes vagyok belé, sőt letagadtam, mikor kérdezte szeretem-e. Többször is. Kegyetlenül hülye vagyok. Egy istenverte balfasz... Nah kábé ennyi..sziasztok. † Horváth Benjámin 1991.11.02-2010.11.07 I didn't say to you, but i love you! †Rest in peace!† I will never forget you!†

Napló 29. Zűrzavar és káosz, de azért szeretem^^

Almás-pitét! Visszatértem, újra itt vagyok, és ha minden jól megy, újra fogok blogolni! :) De először is a legfontosabb, hogy elmeséljem kb, azóta mi történt velem. Levágattam a hajam ballagás előtt pár nappal vállig érőre, és begöndörödött, meg besötétedett. Összejöttem nyáron Benivel, de még szeptemberben szakítottunk. Még hiányzik, de azt hiszem túl vagyok rajta. Viszont arra is rájöttem, hogy hiányzik Ádám. Eddig ő volt a legjobb barátom, szerintem még Zulunál is jobb volt, és rettentően sajnálom, hogy elvesztettem egy ilyen értékes barátot. =( Aztán nagy öröm, ami elvonta a figyelmemet a legnehezebb időszakról, hogy megszületett Edward^.^ Az unokaöcsikém <3> Amúgy meg ugye túl vagyok a gólyatáboron, jól megszívattak a rohadt 10.c-sek, hogy nyalják ki >.< Aztán meg külön gólyahét (3nap) akkor a 10.a-sok szadiztak minket. De az messze nem volt olyan szörnyű, mint a tábor. Hát ott nagyon hideg volt. Brr. Kiráz a hideg, ha csak rágondolok. És ugye sokat paráztam az új suli miatt is. De kiderült, tök fölösleges volt, hiszen nagyon jó kis társaság az osztályom, és a tanárok többsége is elviselhető, sőt néhányat még kedvelek is.^^' És ha már az osztálytársakról van szó, megpróbálom leírni nektek őket. Legalábbis a karakteresebbeket. Van az én kis baráti társaságom: -Kitti Vele ismerkedtem meg legelőször. Ő ült mellém az első ofő órán. Tudni kell róla, hogy nagyon nagy bulizós, és kis piás :) Meg előszeretettel firkálja tele a füzetemet faszokkal, meg mindenféle ostobasággal. ^^ És nem tud konzervet nyitni, és legutóbb egy borosüvegnyitóval esett neki szegény bádog hengernek.xDxD Nagyon jó vele a hazafelé út, soha nem unatkozom, és az a gólyaheti eset a mosdóban...nem mi voltunk! :D És szép zöld szeme van *.* Szeretlek te ribi! <3> -Szabina Vele gólya táborban melegedtem össze, és aztán suliban egyértelműen egymás mellé ültünk. Vörös göndör haja van, és gyönyörű kék szeme *__* Zene buzi, és minden pasit megakar döfködni egy bazinagy konyhakéssel xD Szeretlek Szabi (L) -Dóri Aztán nem is tudom, hogy hogyan barátkoztunk össze Dórival... Vagyis dee! Oo Hát vele beszéltük ki a jó pasikat xD Neki hosszú csigás göndör haja van, és köldök pc-je O.o Róla tudni kell, hogy minden pasit szúrna xD És úgy adja elő a suli sztárját, hogy közben beszarsz a nevetéstől. Ja és szerinte az angol tanárunk óra előtt mindig elszív egy spanglit...hogy ezt miből gondolja, nem tudom! Szeretlek Dkp :) <3 -Noémi Őt Dóri hozta magával, és olyan édes, hogy meg kell zabálni. Oo Kis picike, szép szőke bájosan csavarodó haja van, és kék szeme. És olyanokat olt, hogy leesik az állad. Mellette sem nyugszik a rekeszizom. Én néha már nem kapok levegőt a nevetéstől. Kis bagolymániás :) Nem rég szúratta ki a fülét. Ahányszor bemegyünk az Allee-ba, fagyizik. Szeretlek Bagooly! (L) -Flóra Nos, vele tényleg nem tudom hogyan barátkoztunk össze. Talán mert mi ketten szoktunk leginkább megbotránkozni az embereken, és bizonyos csizmákon. Ó bárcsak láttam volna ahogy orra bukott! xD Szeretlek! (L) A többiekről majd máskor, mert már nincs kedvem xD Azóta kiolvastam már egy csomó könyvet *.* és megint vettem 2őt :D Meg nyakig merültem az ezotériában^^ Már ezen a héten történt: Kedden, Noémi példáján felbátorodva én is kiszúrattam a fülemet, méghozzá egyszerre 2 helyen. Most 2 kis csillagocska van benne, amit 3-4 hétig nem vehetek ki, minden este és reggel alkohollal meg kell törölgetnem, és reggelenként forgatni is. De már nem fáj, és bátran ajánlom mindenkinek, vállalja be nyugodtan. Mikor megcsinálták, kábé olyan érzés volt, mintha egy erős rugóval megpöckölték volna a fülemet. Aztán alkohol, akkor nem fájt, csak éreztem hogy valami olyan van a fülemben ami nem oda való, és őszintén szólva ez egy hányingert keltő érzés, de nem volt olyan szörnyű. Aztán mikor kiléptem a levegőre és fújt a szél, na az szörnyű volt. Az fájt. Meg mikor zötykölődtem a metrón, akkor éreztem nagyon. Amúgy nem gáz. De ha úgy döntesz hogy kilöveted, ne egyszerre két lyukat, és ne egy fülbe mind a kettőt, de ha mégis, akkor a második ne legyen nagyon a füled szélén, mert igaz, már nem vészes, de pl. ha megfogom a fülem szélét, akkor érzem a bőrön keresztül is a fémet :S Meg az a szar, mikor viszket xD Amúgy imádom, és hamarosan (remélem) megcsinálom a másik fülembe is, de oda csak egyet Flórával felesbe. És ha minden jól megy, anyu nem mondott határozott nemet a nyelv pc. Csak legyen bátorságom megcsináltatni nyáron. Nagyon félek a fájdalomtól.. szóval ebben még nem vagyok biztos. De az tuti, hogy levágatom a hajam szünetben. Igaz, egy percre meginogtam ma ebben az elhatározásomban, mert mivel már lenőtt az előző vágás, (eddig ha kivasaltam, nagyon szarul állt be), most sikerült, szépen kivasalnom, és mindenkinek, beleértve nekem is nagyon tetszett. De már eldöntöttem, és megfogom valósítani. Már nagyon kíváncsi vagyok, vajon milyen lesz a hajam állig érőn. Majd az eredményt megmutatom^^ Meg amúgy is, szeretem megbotránkoztatni a népet xD Komolyra fordítva a szót, igazából szükségem van a változásra. Lehet, hogy gagyinak, vagy elcsépeltnek hangzik, amit most mondani fogok, de minden szakítást azokkal a fiúkkal, akiket szerettem, szerintem könnyebb feldolgozni, ha változtatok a külsőmön. Mivel már nem aktuális, elmondhatom, hogy a derékig érő hajam levágásának elhatározásában az segített, hogy a barátom imádta a hajam, és miután szakítottunk, sokáig nem tudtam túllépni, és akárhányszor a tükörbe néztem, vagy a hajamat fésültem, eszembe jutott, hogy ő hogy szerette, úgyhogy levágattam lapockáig. Aztán kevésnek találtam, úgyhogy vállig érő lett (és göndör O.o. Én sem értem..) Most pedig ez a vágás Beni miatt lesz, mert emlékszem, mindig zavarta a copfom, amivel pofán csapkodtam...xD Meg amúgy is. Minden nő hajat vágat egy szakítás után... ugye? Lényeg a lényeg, levágatom, aztán majd jövőre elkezdem növeszteni a szallagavatóra, aztán terveim szerint megint levágatom xD Hát gyerekek kábé ennyi.^^ Jóéjt mára! :) Puszi, sziasztok! <3 U.I.: Nem szeretem a sajtos popcornt, csak a vajasat. A sós sem finom =/

Nyaralunk

Kedves olvasóim! Hétfőn elmegyünk pár napra Horvátországba, úgyhogy egy darabig nem leszek... Ha anyu engedi, még ma felteszem a 13 fejezetet, ami elég rövidke lett... Drukkoljatok, hogy megengedje! Múlt pénteken voltam vidámparkban Böbbel. Valami istenkirály volt *.* Csütörtökön megkaptam a drága szépségemet, a laptopomat (L) egy fehér amilo sa 3650-eset. Nagyon más nincsen....sziasztok!

Zavar

Mostanában elég szarul érzem magam =/ Újabb csalódást éltem át, igaz, még június elején, de csak most érzem, mennyire rosszul esik... Lassan nem tudom hova tartozom. Vége a 8. évnek, a Tolnayba már nem mehetek vissza, hisz elballagtam, már nem tartozom oda. Az oszttálytársaimat már most nagyon hiányolom. Bőgni tudnék,ha belegondolok, hogy jövőre mindenki ismeretlen lesz számomra, bizonyára sok ellenségre teszek szert,és biztos kínkeserves évek következnek, amit azzal töltök, hogy hol megfeleljek anyám elvárásainak, hol pedig próbálom kiépíteni a bizalmat az új emberekkel... Talán ott is megtudom teremteni, azt amitt itt Inárcson: hogy mindenki bízzon bennem, de nem csak úgy hogy nem árulom el a titkaikat, hanem ha segítséget kérnek, őszintén segítek, és ha valami olyan dolgot kennek rám, amit nem tettem meg (legyen az pletyka, vagy bármi) bízzanak bennem már annyira, hogy tisztázni tudjam magam. De nem ez a lényeg. Egész ott kezdődik, hogy NEM AKAROK ELMENNI!!!! Nem akarom otthagyni, Böbbét, Alexát, vagy Dórát. De ugyanúgy a többi osztálytársamat sem,és más barátaimat. Fura de az utolsó hónapokban olyanokkal barátkoztam össze újra, akivel addig nem nagyon beszéltem, vagy legalábbis nem töltöttem annyi időt! És sajnálom azt a 2 évet, amit odaérkezésem után hisztizéssel töltöttem. Nem igazság, hogy mindig akkor kell továbbállnom, mikor már nem akarok. Talán így jó ez, de akkor sem tudom elfogadni. Erről eszembe jut a NannyMcphe (nem tom hogy írják). A film elején elmagyarázta, hogy ha szükségük van rá, de nem szeretik, akkor marad; Ha viszont nincsen már rá szükség, és szeretik, akkor elmegy. Úgy gondolom némileg ez így helyes, de mégis igazságtalan kicsit... Viszont az én helyzetem más. Nekem szükségem van rájuk és szeretem őket!!! Ah =( Mindegy, hiába siránkozom,már nincs visszaút. Tegnap hajnalban, voltam az Alleeban Katival (volt osztálytársam) és Fonyival, Kati bnőjével az Eclipse éjféli vetítésén. Mint film mondhatom, egész jó volt. Az igalmasabb részeknél szinte belepréselődtem a székbe, a kezem ökölbe szorult, és szaporán vettem a levegőt. Persze Steph viccein sokat nevettem -sokakkal ellentétben- mint egy beavatott szövetséges.^^ Amikor megkérte Bella Jacobot, hogy csókolja meg, megdöbbentem, mintha nem ismerném a történetet. Mikor szenvedélyesen elkezdtek csókolózni, a hányinger kerülgetett és egy pillanatra meggyűlöltem Bellát, mert ezt teszi Edwarddal. Be kell vallanom, abban a percben elsírtam magam.Nagyon nagyon megsajnáltam Edwardot. Az előbb azt írtam, mint film jó volt. Ebből az következik, hogy jön még valami értékelés. Nos, mint az Eclipse történet, mint Steph megálmodott világa...csalódást okozott. Nem tudom megmagyarázni, de szerintem, mint a New Moonból is, hiányzik az Eclipseből a női kéz munkája. A leghelyesebb az, ha mindenki megnézi, és maga dönti el, mi a véleménye róla. És egy jótanács! Moziban soha ne vegyél a 3. vagy annál előbbi helyre jegyet, mert én ott ültem, és először is nem tudtam egyszerre figyelni a feliratot, és a filmet; másodszor pedig a csókjelentnél úgy éreztem a két ember szájában vagyok, szóval...=/ az egyetlen jó oldala, hogy láttam még a színészek szeplőit is xD Egyébként nem tudom miért, de Viktória színészét lecserélték. Szerintem rosszul tették! A legtermészetesebben Taylor és Robert játszottak. Én nagyon szeretem Kristent, de most valahogy néha természetellenesen volt a karaktere. Mondjuk az is igaz, hogy Bella önmagában nem egy normális szereplő szóval...^^" Mostanában könyvügyileg eléggé le vagyok fogalalva. Pár napja kiolvastam az Egy gésa emlékiratait, de nagyon lassan ment, mert csak akkor olvashattam, ha anyu nem volt otthon, ugyanis ő nem engedte hogy elolvassam, sőt el is dugta előlem -.-" Csodálatos történet!*.* És az a legelképesztőbb benne, hogy igaz! Mindenkinek ajánlom.Egy kicsit talán nehéz olvasmánynak tűnhet, de aki szereti a japánok világát, főleg a gésákét, azt érdekelni fogja. Mellesleg...én szeretem filmben is,de meg kell hagyni a legfontosabb részeket kihagyták, például a végén az Elnök a dannája lesz és elviszi Amerikába. Szajuri nem vallja be konkrétan, de egy-egy elejtett mondatból lehet tudni, hogy szült egy fiú gyereket az Elnöknek. A másik könyv ami nagyon lefoglal(a Ben szerelmes,a Blue moon,meg Catharine Hardvick noteszén kívül) a Braking Dawn angolul. Elég lassan megy a fordítás, de azért tök jó így is :) Sajnos nagyon ellustultam a szünet alatt. Megpróbáltam Edward szemszögéből írni a kövi fejezetet, elég nekéz. De igyekszem. Sziasztok!