2011. április 17., vasárnap

Napló 17. Eredményes kis hetet tudhatok magam mögött^^

Csoki:D:D
    Hát, tényleg egy nehéz hetet tudhatok magam mögött, de azt mondom, hogy minden percét szerettem, és szívesen újra élném :D
    Először is ugye volt az az osztályfestés, amire bevállaltam Lennon-t és Jackot-t. Ugye Picasso-t húztuk, tehát nekem valamelyik Picasso stílusba kellett volna megcsinálnom az egészet...Lennonra még foghatjuk, hogy jaj, kék korszak.... de Jacko-ra :D hát aligha. Pedig úgy kezdtem neki:) De mint mindig, most is rájöttem, hogy nem tudok/tudnak határt szabni magamnak/nekem mikor kreatívkodom...a történetem is néha teljesen másfele kanyarodik, mint ahogy én akarom, de hát ez van :D
Éppen emiatt nagyon féltem, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, hogy kevés pontot kapunk rá, és én leszek a hibás, stb.
Hétfőn kihagytam a színjátszót és benn maradtam, hogy elkezdjünk festeni, de festék híján(mert akinél az osztálypénz van elfelejtette behozni a pénzt) csak megrajzoltuk a körvonalakat. Aztán kedden is semmi.... vagyis hát mivel órát nem tudtunk elkérni, ezért csak az apróbb dolgokat kezdték el festeni, én meg nem tudtam maradni délután. Igazándiból szerdán kezdtünk el vele foglalkozni, akkor sokáig, egész későig bennmaradtunk. Én befejeztem Lennon bácsit :)
A többiek meg elkezdték a hippi buszt, a hangszereket, és befejezték a mintákat. De Jackoval csak nem haladtam...sőt el sem kezdtem, úgyhogy csütörtökön megeröltettem magam és hajnali 3kor felkeltem, elmenten a 3:46os busszal és 5kor más a suliban, elkezdtem Michael Jacksont:D 3 órámba telt, de megérte^^

És éppen időre(8kor pontoztak) elkészült minden^^
    A másik dolog, ami nagyon leszívta az energiámat, a két tánc, amit elő kellett adni...
Az egyik Barbi tánca a Ki mit tud?-ra, a másik meg Loli pomponja... Na az elsőből nem lett semmi -.-' Ami egyébként nem csoda...csak nemtudom mért kell másokra kenni, hogy miattuk, miközben nem mi mondtuk, hogy haggyuk az egészet, de mindegy.... ugye így könnyebb...aztán menni a tanárhoz sírni, hogy mi cserben hagytuk őt....pff
A pompont befejeztük és elő is adtuk... Én hátrányban voltam a többiekhez képest, mert már egy előbb megcsinált táncot használtunk fel, amiben én anno nem vettem részt... szóval, szerintem leginkább én rontottam el... mondtam én hogy nemtudok táncolni :S
Végül 2ből másodikok lettünk :D:D hát nem tök jó? Dobogó :D
    A következő pedig és a legnagyobb stresszforrásom a színjátszó...
Tegnap volt a területi vagy megyei, nem is tudom melyik fesztivál Vácon. És mi hétfőn még nagyon nem voltunk készen a darabbal... Úgy tűnt, az egész szét esőben van, és már nekem is elment a kedvem az egésztől, mert rohadt szar azt látni, hogy én hiába adok bele mindent, ha a többiek körülöttem unatkoznak, és nem csinálnak semmit... Mondom, hétfőn be sem mentem, de egész héten minden nap délután volt színjátszó. És mivel én ilyen rohadt messze lakom, nekem akárhol is voltam, muszáj volt két órával hamarabb elindulnom, hogy odaérjek időben. Persze ez soha nem jött össze-.-(amúgy csak úgy megjegyezném, hogy aranyat nyertünk és megyünk tovább regionálisra*.*)
 Ideges voltam ezek miatt.. Elvállaltam a teremfestést és nem tudok maradni befejezni, meg segíteni...ráadásul még felesleges is hamarabb elindulnom, mert úgyis 3/4 órát kések a próbáról és még mikor valamelyik órát odaadták nekünk, a lányok táncolni akartak, nekem meg igaz, nagyon kellett volna gyakorolnom, minden alkalmat megpróbáltam kihasználni a festésre, mert nagyon akartam hogy elkészüljön időre, és még jó is legyen. És mikor végül egyszer-egyszer otthagytam az ecsetet és mentem volna táncolni, kitalálták, hogy de akkor most a másik táncot kéne csinálni...
Úgy éreztem, azt akarják, hogy szakadjak 4 felé, amit ugye nem tudok megtenni... És volt egy pillanat amikor tényleg kiborultam....
    De hát csak összehoztunk mindent :D
A magán életem is rendben van...Kittivel kibékültem. Azt hiszem csak egy kis szünet kellett, mert már sok volt belőle, és most ezek a lájtos 3asozások is pont jók, szóval örülök^^
Noncsi nagyon benne van a témában (6), és csak úgy ontja az ötleteket! Hálás vagyok neki, de tényleg igazán! Sokat segít nekem, hogy mindig ott van :)
Ráadásul járok vele edzeni a Gyöngybe, és igazán jól elvagyunk:D:D
 Na jó, most megyek, egyenlóre ennyi amit mondani akartam, majd még jelentkezem:)
Puszika, sziasztok!:D

2011. április 6., szerda

Napló 6. a mosoly ingyen van, de nem mindig van belőle raktáron

Csokoládé!

    Ma nem írok sokat, mert rohadt fáradt vagyok, csak úgy nagyjából felvázolom a lelki állapotomat.
    Vannak helyzetek, amikor betelik a pohár. Amikor van elég gondod, és a nyakadba szakad még egy... egy tök fölösleges, aminek semmi értelme nincsen, mégis felemészt, összezavar és eltérít a céljaidtól. Mert emellett a faszság mellett másra nem jut energiád és agyad, egyszerűen kitölti a gondolataid, és néha már a falat kaparod, mert nem akarsz vele foglalkozni, mégis rákényszerülsz, mert azért szeretnéd ha béke lenne... és mégis. Én inkább hagynám a faszba az egészet.
A viselkedésével elvette a kedvem saját magától. Minden veszekedés illetve kibékülés után rosszabb lett a hangulat. És hiába kérdezi mégis mi bajom, elmondom neki, és nem érti meg még ezredjére sem, mert rohadtul nem is akarja megérteni, mert nem is figyel, mert (megint a fő gondnál kötünk ki) csak az érdekli, hogy vele mi van...
    Néha elgondolkodom azon, vajon tényleg szeret minket(engem), vagy csak kellek neki... már nem bízom benne. Már rég megrendült a bizalom, de mostmár nem csak nem merem, nem is akarom neki elmondani az ügyes-bajos dolgaim... fölösleges is lenne. Az ő számára hasznos információkat leszürné, a többi pedig nem érdekelné...
    És őszintén? Inkább maradok egyedül, mint hogy folytassam ezt a hervasztó, nyomasztó barátkozást vele.
Elegem van. Bele fáradtam. Ennyi -.-
  
    Úgy felkúr ez az egész, már nem tudok mit kezdeni a helyzettel, és ilyenkor jut állandóan az eszembe, hogy elkéne mennem jógázni. Végülis a bérletem korlátlan, olyan szempontból, hogy bármelyik órára bemehetek, és nem érdekel ha későn érek haza, szerintem a pénteki jógára benézek. Szükségem van egy kis "pihenés"re.
    Holnap pedig azon felül, hogy kiülünk a tóhoz pipázni 3asban, megyünk edzeni, azt hiszem zsírégető lesz pont akkor mikor megyünk, úgyhogy lehet lesz valami eredménye is...:) azon felül, hogy rohadt kellemes érzéssel tölt el a mozgás, és utána mintha megsokszorozták volna az energiakészletemet...:D
na jó, tényleg megyek, mert mindjárt bealszom!
Jóéjt nektek, puszi!^^

2011. április 4., hétfő

Napló 4. Ribanckodjunk nap:)

Csoki, csoki :D

    Ma ribanckodjunk napot tartottunk, egy bizonyos szűk körben^^ DKP ötlete volt :) Az uszodában kisminkeltük magunkat, és úgy mentünk suliba...hát az enyém szerintem elég meredek volt...ilyenkor azért örülök, hogy nem ez a mindennapi sminkem xD
    Amúgy az egyes német témazáróval együtt is jó kis nap volt ez a mai^^
Noémi nagyon szépen megcsinálta a hajamat reggel <3 nagyon bejövős:D
Tipikus hétfői nap volt, mindenki elmesélte milyen volt a hétvégéje, satöbbi...van akiket érdekel, van akiket nem...
    De azért a látszatot mindenki előszeretettel fönn szökta tartani...milyen kár, hogy annyira átlátszó néhány ember =/ Nem is értem...na mindegy...
Meg amikor hallasz dolgokat, valakiről, akit eddig nagyon kedveltél, és nem tudod elhinni, aztán egyszer csak feltűnik valami neked is, kezded sejteni a dolgokat, és egy jó szó, egy mosoly eltöröl mindent, és nem tudod eldönteni, hogy akkor ez most mi? Nem tudod utálni, mégis ellenszenvessé válik. Lehet tök egyértelmű a dolog,én még sem látok át ezen...
    És minden egyre bonyolódik.
Mióta kinyitottam a szemem, mióta hajlandó vagyok élni, foglalkozni a körülöttem lévőkkel, a környezetemmel, látom, amit eddig nem vettem figyelembe, mert nem is édekelt...és elszörnyedtem...
    Persze vannak pillanatok, amikor aztmondom, megéri elundorodni:) mert nem csak undorral jár ez az egész, hanem szeretettel, ami körülöleli a szívem. Szeretem a barátaimat<3
    Mostanában elgondolkodom az emberek viselkedésén. Megfigyelem őket, próbálom kitalálni, mikor mire gondolnak, és nagyon érdekes az eredmény :)
Na jó, elég a filozofálgatásból^^ lassan megyek...
Csak még annyi, hogy kedden megyünk edzeni :) Múlthéten is voltunk, de akkor zumbán:) nagyon jó volt, rohadt jól esett^^
Na tényleg megyek!
Jóéjszakát^^ <3

Napló 2-3. "osztálytalis bográcsolás"

Csoki mindenkinek^^

    Ahogy azt a cím is mutatja, nem volt egészen osztálytalálkozó, és bográcsolás sem :D
 Először is mindössze 7en voltunk ott az osztályból Böbbénél, mert persze a többieket nem is hívtuk^^ csak én neveztem osztálytalinak. Rajtunk kívül ugye ott volt Gergő, Tosa és Hajnika.
És azért nem volt bográcsolás, mert kurvára valami 3lábú vastálon sütöttünk husit^^ De nagyon finom lett^^ Jól elvoltunk. A fiúk hoztak whisky-t meg vodkát, de én nem ittam, inkább pipáztam...(dohányért visszamentünk Alexához Zsolti szecskavágó rozoga cangáján) És azzal szórakoztam. Jól beszédültem tőle^^ Aztán este megnéztük a Nagyfiúkat...olyan jókat nevettem rajta :)
    Aztán átmentünk este Alexához, ott aludtam^^ hajnali 5ig fennvoltunk, pipáztunk *.* nagyon jó volt:) sikerült az üvegbe belefújt füstből karikát csinálni :P, Aztán Alexa kisminkelt, csináltunk egy csomó képet...^^ Cserébe megmaszírzoztam, és beájultunk az ágyba... Nagyon jó volt*.* :)
    Másnap 2 körül keltünk, kb 3ra hazamentem... Megkértem Dórát hogy nyomtassa ki nekem az Amerika vaktérképet, úgyhogy elmentünk (Edi baba meg én)babakocsival Dórához. Lemaradtam a színjátszóról, és kb semmit nem tanultam =/
Éééés, megint felfáztam -.-" remek
Na puszi

Napló 1. Bolondok vagyunk mi mindannyian :D

Csoki!:)

    Pénteken ugye bolondok napja volt :)
A kis osztályunk azzal kedveskedett a matektanárnak, hogy csoportot cseréltünk. Mi ugye fenn lettünk volna a 4.-en, a franciások meg a mi termünkben. Mi Érdivel, ők meg valami új tanárral. Na ezt megcseréltük, mi maradtunk lent, ők meg fel másztak oda a gecibe :D Sajnos a tanár mikor bejött,meg sem lepődött, valaki biztos elárult minket^^ De amúgy ez a tanár jobb volt, mint a miénk=/
    Kémián feleltetni alart a tanár, és Farkas bevállalta, amiért én, személy szerint nagyon hálás vagyok neki:)
Annyira nem nehéz a stöchiometria, de a számolásokkal bajban leszek....és ahhoz képest, hogy a fél osztály kapott egy kisegyest (az mentette meg a többieket, hogy végül egy valaki tudta a helyes választ) amit aztán meg sem magyarázott, úgy fejezte be az órát, hogy: "Látom értik, akkor jövőhéten várható egy kis röppentyű" -.- anyád...
Boti amúgy jófej, de néha elgondolkodom azon, hogy vajon meg is akarja nekünk tanítani az anyagot?
    Angolon Walking Peter betolt valami filmet (asszem a millió dolláros bébit), mondanom sem kell, nem figyeltünk oda rá...Dóri Kata Pál(DKP) és Noncsi odaültek mellém hülyülni...egész végig a délutáni pipázgatásunkat tervezgettük.^^
    Föcin annyival lettünk csak okosabbak, hogy megtudtuk, Maticseknek nincs humorérzéke(Y) -.-
    Aztán végre kicsengettek!*.* DKP, Kitti, Noncsi, és én elmentünk enni a Mekibe, Noncsi meghívott egy Sajtburger menüre, mert nem volt már pénzem :$
Ott elhülyéskedtünk, a végén már a biztonsági őr szólt ránk...
Kimentünk a tóhoz, lecsöveztünk a fűben és beizzítottuk a pipát *.* Geci annyira jó volt, beszarás:) Az almás és a mentás dohány is nagyon finom, és DKP nagyon ügyesen kezeli a pipát:) Nagyon szép füstje volt, és jó sokáig bírtuk...közben nagyon kellett pisilnem xD Annyit röhögtem aznap:) és olyan jó kedvem lett:D:D Kitti csinált egy csomó fényképet, lehet felteszek párat utólag, ha megkaptam a képeket^^
Kábé 3 órán keresztül kint voltunk, közben Kitti elment a dolgára^^ Aztán olyan 6 körül mi is szedelőszködni kezdtünk, mert rákezdett az eső...különben még bírtuk volna^^
Remélem jövőhéten is összejön....
    Még fagyiztunk egyet az Allee-ban, aztán Alexával elindultam haza...
Na az is egy érdekes sztori volt...
Ugye péntek, ÚjPest-FerencVáros meccs volt-.-
A metró nem állt meg a Népligeten....szal beszoptuk.... leszálltunk a Nagyvárad téren, és a Fradista tömeg közepén haladtunk az árral, mert egyébként nem tudtuk merre menjünk, de gondoltuk a focidrukkerek elvezetnek oda...
El is vezettek, de olyan hangosak voltak, hogy egy kicsit megijedtem. Alexával összekulcsolt ujjakkal haladtunk végig, ami nagyon jól esett, mert megnyugtatott a tudat hogy itt van mellettem és vigyáz rám.
    Végül valahogy csak eljutottunk az FTC stadiumig...na igen, de onnan nem tudtunk tovább menni, mert kordonok voltak felállítva...ugye azt mondanom sem kell, hogy itt már rég lekéstük a buszunkat...
Megkerültük a hidat, ott is kordonok, jó akkor vissza és egy nagy épületet körbesétáltunk, és aztán onnan mentünk a Népligetbe...de akkor már repkedtek a sörösüvegek.... Kicsit megijedtem...de amúgy nagyon felspanolt lettem tőle huh :) egyszer kimegyünk egy mecsre Alexával, ezt már így megbeszéltük.^^
    Azt hittem vége a megpróbáltatásaimnak...hát tévedtem... Egy köcsög buszsofőr volt, és majdnem ott hagyott minket, ha nem kezdünk el ugatni vele...:S
A péntekem kábé ennyi :)
Na sziasztok!

2011. április 2., szombat

Új kezdet

    Utóbbi pár napban -magamat is meglepve- eszembe jutott, hogy hiányzik a blogolás. Hogy vagyok már olyan állapotban, hogy legyenek gondolataim, amik publikusak, és hogy AKARJAK beszélni róluk.
És habár nem garantálom, hogy napi rendszerességgel fogok írni, megpróbálok hetente minimum egy bejegyzést közzé tenni. Mostanában úgyis sokat vagyok gép előtt. Igaz, hogy még kevesebb időm van, mint tavaly volt, de most legalább a gép miatt nem baszogatnak. És este úgyis feljövök -.-'
    Ami történt, megtörtént, és habár fáj, és vérzik, kezdek hozzászokni. Nem akarok róla beszélni, elég ha annyit tudtok, hogy akkor bennem is meghalt valami....
    Egy hónapja még előszeretettel kérdezgettem magamat : "Hova húz a szíved?" És mindig azt a választ adtam magamnak, hogy: "A temetőbe..." Tudom, tudom, ijesztő ilyeneket gondolni, de én ezt így vezettem le. És ez még egy lájtosabb dolog.
De ennek vége... Legalább is megpróbálok végetvetni neki... Ne értsetek félre! Nem akarom őt elfelejteni! Nem is tudnám, de ha tudnám, sem lennék hajlandó ilyesmire. Csupán annyi változott meg, hogy hajlandó vagyok élni -nélküle.
    Néha úgy érzem, saját magammal bírkózom. Az egyik felem élni akar, a másik halni. Az egyik szeretni, a másik haragudni. Az egyik felejteni, a másik emlékezni. Az egyik ragaszkodni, a másik elengedni. Az egyik nevetni, a másik sírni...
és nem tudok dűlőre jutni...mégis úgy tűnik, az élni akaró erősebb, és ez néha bűntudattal tölt el. Néha hülyének érzem magam, hogy így ragaszkodok. Mert lehet, hogy csak én fújom fel így a dolgokat...őszintén szólva, magamat sem vagyok képes megérteni, és indokom is csak egy van: Hogy átkozottul szeretem.
A környezetem sem ért velem egyet, de legalább elfogad, bár ösztönöznek a haladásra. Sokáig haragudtam is rájuk, hogy miért élik az életüket. Miért kelnek fel minden reggel, és kezdik a napot, és folytatják és várják a következőt, amikor én annyira szeretném megállítani, vagy méginkább visszapörgetni az időt...
De főleg a nevetés zavart. Amikor számomra meghalt minden, akkor is hallottam mások nevetését, és bántotta a fülem... Ma már velük nevetek. És habár fura érzés, de szívből jön :) Régen haragudtam magamra egy mosolyért is, pláne a nevetésért... és nem tudtam igazán őszintén nevetni... éreztem a blokkot magamban, ami mára feloldódótt. Nem győzöm hangsúlyozni milyen fura ez a helyzet, mert tényleg fura... hogy boldog vagyok!
Fáj ez a szó, fáj a lelkiismeretemnek, de akkor is! Boldog vagyok, a fenébe is! Nagyon sokat köszönhetek a barátaimnak.... mindent nekik köszönhetek! És nagyon hálás vagyok érte!
Elkezdtem élni, én is megindultam, és hagyom, hogy folyjon, hogy haladjon és körülöleljen az idő... már nem akarok a múltban élni! Azon nem lehet változtatni, és ezt el kell fogadnom.
    Még mindig hiányzik, még mindig nem telik el úgy óra, hogy ne gondolnék rá, és nem tagadom, még mindig elsírom magam, ha eszembe jut, és nem látja senki. És ez soha nem is lesz másképp. Ne is legyen! Ez a fájdalom velem él, és szükségem van rá, hogy mindig emlékeztessen rá!
De nem leszek depresszív! Ha Ő szóba jön, meleg érzés tölt el (szeretet) és elmosolyodom. Mosolygok az emlékén. :)
Nem akarom elkiabálni, de talán most az életem jó irányba halad. Igaz, kicsit megkomolyodtam, és megkeményedtem, de vidám vagyok, és régóta most először életerősnek érzem magam.
Az iskolában próbálom odatenni magam -persze néha becsúszik pár egyes-, szórakozom a barátaimmal, ismerkedek, sportolok(annyira jól esik), próbálok odafigyelni magamra, rendbe tenni körülöttem mindent. És ez jó hangulattal tölt el. Mi több! Kicsattanok! És nem kellenek hozzá pasik, csak barátok:) nem sok -nem az a fajta vagyok, aki maga köré toboroz 100 embert és ebből 1 sem lenne fontos számára-, csak egy kis csoport, akiket ismerek, akiket szeretek, és akikre -tudtommal- számíthatok, ha szükségem van rá!
És az a fura, hogy tényleg ilyenkor kerül elő mindenki :) Amikor szükség van rájuk! Nem győzöm mondani, hogy szeretlek titeket!
    Persze azért nem vetem meg a fiúkat sem, de nem áll szándékomban bepasizni. Semmit nem akarok eröltetni. Ha jön valaki, mérlegelni fogom a lehetőségeimet, és ha úgy tartja kedvem, élek velük. Próbálok mindig csak a következő lépésre koncentrálni. Majd meglátjuk mi leszek, ha nagy leszek, mi lesz velem egy év múlva... annyira lényegtelen. Mert egy dolgot biztosan megtanultam:
Az élet bármikor véget érhet, és rohadtul nem érünk rá tervezgetni! Élem az életem amíg tart, és addig mindent kiélvezek! Kettőnk helyett fogok élni!!
Na csoki!

2010. november 10., szerda

Napló 10. I will always love you! †

Kedves olvasóim! Először is szeretném közölni veletek, hogy a történetírásom bizonytalan időre szünetel instabil lelkiállapotom miatt. És most azt akarom elmondani, hogy miért.. Minden elég rendben volt... eddig. Jelenleg képtelen vagyok az egész történetet elmesélni nektek, de majd ha úgy érzem, mindent a tudomásotokra hozok. Addig annyit, hogy még mindig nem léptem túl a szakításunkon Benivel, pedig az már szeptember 11-én volt. És most jön a lényeg: Beni vasárnap hajnalban meghalt... Egyelőre legyen elég ennyi. Szörnyen érzem magam, nagyon hiányzik, és fáj. Nagyjából semmi nem tud érdekelni, pláne nem az írás. A legrosszabb az egészben, hogy soha nem mondtam el neki, hogy szerelmes vagyok belé, sőt letagadtam, mikor kérdezte szeretem-e. Többször is. Kegyetlenül hülye vagyok. Egy istenverte balfasz... Nah kábé ennyi..sziasztok. † Horváth Benjámin 1991.11.02-2010.11.07 I didn't say to you, but i love you! †Rest in peace!† I will never forget you!†