Napló15. Szenvedéseim

Csoki újra! Mint azt észrevehettétek, eltűntem egy időre. Pontosabban másfél hétre. Na igen... hát most elmesélem. Az egész még december 3.án kezdődött. Csütörtökre virradó éjjel felébredtem, rázott a hideg, fájt mindenem, éreztem, hogy lázam van, de imádkoztam érte, hogy mehessek azért suliba. Megvártam, amíg reggel lesz, aztán lementem szóltam anyumnak. Na, hát nem mehettem suliba, mert 38 fokos lázam volt. Bebújtam az ágyba, és egész nap TV-ztem, mára nem is voltam képes. Úgy volt, hogy busszal elmegyek az orvoshoz. Alexa kézi előtt kijött elém, és együtt vártuk a buszt a megállóban. Aztán egyszer csak mondom Alexának: Hány ingerem van. Épp hogy kimondtam, elfordultam és odarókáztam a megállóba xD Épp akkor jött meg a busz. Az utasok nagyot néztek. Úgy döntöttem, jobb ha nem szállok fel a buszra. Sűrű bocsánatkérés után, elbúcsúztam Alexától. Pár óra múlva kijött a háziorvosnő. Kiderült, hogy elkaptam valami vírust. A lázam folyamatosan emelkedett, 3 napig szenvedtem tőle, míg elérte a 39,6 fokot. Az utolsó éjjel megint halucináltam. Hajnali kettőkor ébredtem, és úgy kiborultam, vagy fél óráig sírtam a földön összekucorodva...:S A következő napok jobbak voltak. Már csak köhögtem, láznak nyoma sem volt.Kedden elmentem a dokihoz, fel írt Klacidot (ez egy antibiotikum, amitől rosszul vagyok) és beutalt a Heim Pálba tüdőröntgenre, mert a vírustól szövődmény keletkezett a tüdőmben. Másnap elmentem a kórházba. Bekellett menni egy kabinba, derékig levetkőzni, és utáni valami gép elé állni. Tartott sokáig, nem is tudom történt-e valami, csak odaálltam és vártam. Aztán felöltöztem, és vártuk a leletet. Azt mondták az még eltart egy darabig. Addig elmentünk vérvételre. Mikor behívtak, leültem egy székre, a nő elszorította a kezemben az ereket egy gumival, hogy lássa őket. Azt mondta, nagyon össze vannak esve az artériáim...:O Mikor elővette a tűt, elfordítottam a fejem, hogy ne lássam. De azért kíváncsiságból odalestem. Egy cső volt a tű végére erősítve. A tűt beledöfte a vénámba, és a cső végénél lévő fecskendőbe folyt a vér. 3 szor vett le tőlem. Azt mondtam nem vagyok ájulós, de mikor kiszedte a tűt elkezdett zúgni a fejem és nehéznek éreztem a fejem, úgyhogy azt mondtam a nőnek, hogy szeretnék lefeküdni. Lefektettek egy ágyra, kaptam vizet, meg cukrot, hogy kicsit jobban legyek, mert még semmiféle táplálék nem volt bennem. Pár perc múlva jobban lettem, és visszamentünk a röntgenért. Na kiderült, hogy megint meg kell röntgenezni. De most nem oda kellett menni, hanem egy másik kabinba. Megint levetkőzni. De most nem az a gép volt ott, hanem egy másik. Rá kellett állnom a tálcára és szuszognom. A tálca mozgott oldalra és fel. Közben az orvos egy üveggel elzárt ablak mögött a számítógépen nézte az átvilágított mellkasom. De egyszer csak kezdtem rosszul lenni mocorogni kezdtem, aztán egyszer csak csengeni kezdett a fülem, meg zúgott a fejem, és szemcsésen láttam. Egyre több volt a szemcse és kevesebbet láttam. Akkor végre megállt a gép, és kijött az orvos. Elkezdtem imbolyogni, meg kellett kapaszkodnom, mert különben elestem volna, és már nem láttam egyáltalán semmit. Segítettek felvenni a pólóm, és leültettek. Megint kaptam vizet, aztán szóltak anyunak, hogy elájultam...anyu hozott nekem enni, meg inni. Megkajáltam, jobban lettem, és megint bekellett mennem az első géphez -.- Szerencsére viszonylag hamar végeztünk, és haza mehettem. De egy megállóval hamarabb leszálltam, hogy megvegyem a kiírt antibiotikumot. Aztán go haza. Bebújtam az ágyba, és örültem hogy élek. De megpróbáltatásaim itt még nem értek végett. Este jött Sanyi bácsi, hogy megünnepeljük a névnapunkat anyuval. Elmentünk a cukrászdába, egy sütire. Hát én kértem egy lekváros piskóta tekercset, de a felét sem bírtam megenni. Sanyi bácsitól kaptam pénzt, meg egy gyönyörű virágcsokrot, anyu szintén. Aztán itthon este 11kor ettem kemény egy szelet kenyeret, bevettem az antibiotikumot, aztán kihánytam a kenyeret -.- Szal csúcs volt... Másnap elmentünk a házidokihoz elvinni a leleteket. A doktornő megállapította, hogy tüdőgyulladásom, gennyes mellhártya gyulladásom, és bronhitisz akutá-m van...(ne kérdezd mi az, nemtudom) Meg kiderítettük, hogy miért ájultam el aznap 2szer.megmértük a vérnyomásomat ülve. Aztán állva. Aztán fekve. 5 percig nyugodttan kellett feküdnöm. Megint megmérték. Aztán még 5 percig feküdtem, megint megmérték. Aztán hirtelen kellett felállnom, úgy is megmérték. Aztán 5 percet állnom, és úgy is megmérték. De a gép kiakadt, annyira alacsony volt. Nem lehetett megmérni. Aztán végül leülhettem. Kiderült, hogy a hírtelen felállástól, és ha sokat kell állnom, akkor leesik a vérnyomásom, és ezért vannak az ájulások. Szóval nem szabad sokáig állnom, vagy mozognom kell közben, meg innom. Aztán végre otthon bedőltem az ágyba. Ja és hétfőn beutaltak a Heim Pálba szakvéleményre. Mondanom sem kell, tele volt már a hócipőm -.- A hétvége eseménytelenül telt. Egy kicsit msneztem Zéével. Jaaj annyira hiányzott T_T Annak ellenére, hogy összekaptunk, és nem voltunk már beszélőviszonyban, betegeskedésem alatt sokat gondoltam rá, és arra, vajon még mindig haragszik-e rám. De mikor felléptem msnre, na ki volt az első aki rám írt? Hát Zéé ^.^ Amgy még korábban elküldettem Alexával Zéének a matricáit, de egyet megtartottam, mert cicás :3 Jaj, és most minden a régi köztünk^^. Igaz, néha eszembe jut, hogy talán jobb lenne, ha mégsem barátkozom össze vele, de tudom hogy nem lenne jobb! És a lényeg, hogy jól érzem magam vele. Úgy terveztem, hogy majd a következő héten bemegyek a suliba valamelyik szünetben, mert annyira hiányoznak. Aztán a hétfő. Na az borzalmas volt... Betegellátás Magyarországon? xD ugyan már. Ugyebár bementem szakvéleményre. 9kor már a kórházban voltunk. És ott ültünk du. négyig, várva, hogy az orvos fogadjon minket. Na az kiakasztó volt. Ráadásul semmi újat nem mondott. chh Na köbö ennyi. Nagyon úgy tűnik, hogy ebben az évben már nem megyek suliba ^^ De talán dolgozatot írni be kell mennem :S Azt nem akarom. Pápá, sziasztok! U.I.: Mikor kijöttünk a kórházból, az első ajtók zárva voltak, ezért hátul kellett kimenni, a kórházhoz tartozó épületek mellett. És mikor ott kerestük a kijáratot, egy épület földszinti ablakánál a függöny nem volt elhúzva és be lehetett látni. Fél szemmel benéztem és megláttam egy embert zöld lepellel letakarva, a zöld ruhás orvos pedig éppen mosakodott Oo Nagyon meglepő volt, gondoltam most volt a műtét. Aztán mondtam anyunak, mire ő felvilágosított, hogy egy halottat láttam, boncolás után. Hát nem kicsit kiakadtam...az brutális volt.