Napló29. Mozgalmas hétvége

Mogyorókrémet :P Na sziasztok! Akkor elmesélem a szombatomat: Felkeltem fél kilenckor, lementem, hajat mostam, fürcsiztem, kivasaltam a hajam, előkészítettem a korimat, ettem, felöltöztem, és 10kor már készen álltam az indulásra. A buszom 11kor ment, még volt fél órám. De mikor ott tartottam, hogy kérjek pénzt anyutól, azt mondta nem ad, ha menni akarok, szerezzek valahonnan. Oo Hát köszi szépen. Volt még 30 percem, mégis honnan szartam volna magamnak pénzt? Ha még korábban szólt volna, valahonnan csak szereztem volna, de így... Hisztiztem egy sort, hogy jókor szól, meg hogy eddig úgy volt elmehetek, és ezzel nem nekem árt, mert végül is nem csak én mentem volna... de nem volt mit tenni. Felhívtam Alexát és Naniit, hogy szóljak nekik. Alexa elég könnyen vette, de Nanii kiakadt, ott nyöszörgött a telefonba, ami azért jól esett. :) Szóval elmentek, és nélkülem tanult meg Nanii korizni =(. De azért örülök, hogy jól érezték magukat! Én otthon punnyadtam, nem voltam hajlandó egy fűszálat sem arrébb tenni. Aztán egyszer csak anyám kitalálta, hogy menjünk délután korizni. Én azt mondtam nem megyek, nincs kedvem, haggyon békén! Kb . este hatkor szól, hogy öltözzek, megyünk korizni Oo. Akkor már anyum hapekja úton volt, hogy vigyen minket, már nem mondhattam nemet. Végül is elmentünk. Az erzsébeti csarnokba mentünk. Beléptünk, és megéreztem a füstgép szagát. Akkor elkezdtem rettegni. Rájöttem hogy jégdiszkóba hoztak. Bepánikoltam, egyáltalán nem akartam jégre lépni. Jó lassan vettem fel a korit, hogy húzzam az időt. Aztán eljött a halálom pillanata. Ráléptem a jégre, és.... majdnem hanyatt vágódtam xD. Egy éve nem voltam jégen. Korizni rendesen tudok. De valami nem volt jó. Elindultam és a bal lábam állandóan oldalra húzott. Egy fél kört sem tudtam menni. Anyámék nem értették mivan. Talán nem húztam meg jól! -gondolták. Kimentünk, leültünk, jó szorosan meghúzták a korit. Visszamentünk, ugyanolyan volt. Megálltam a fal mellett, és azt mondtam, ti korizzatok, én kint leülök. Durcás voltam, és nem akartam korizni. Imi mondta, hogy emeljem fel a lábam, megnézi, lehet az éllel van valami. Szembefordultam a fallal, megkapaszkodtam, és hátranyújtottam a lábam, mire víg nevetést hallottam. Akkor a pofámba tolták az él védőt, és leesett, hogy én mekkora marha, hát a lábamon volt az egyik élvédő! ^^" Jól kinevettem magam, aztán elkezdtem korizni. Az első percekben rohadt nehéz volt. Sötét volt, a füstgép folyamatosan engedte a füstöt, és azok a hülye fények -.- Kurva idegesítő volt, hogy ott villogtak. Olyan fél 11ig maradtunk. Egyszer sem estem el, nem is mondanám, hogy béna voltam, inkább szerencsétlen. Nagyon rossz volt egyedül korizni...:( Az utolsó fél óra valami szörnyű volt. A gondolataim elkalandoztak, olyan képet vágtam, mint akinek meghalt egy rokona, és bukdácsoltam. A lábam sajgott, mert vágta a kori, és "kicsit" ki voltam készülve. Aztán haza mentünk és bedőltem az ágyba. A mai nap egészen más volt. Fél kettőkor elmentem a sulihoz Dórival, és elindultunk a MÜPA-ba, megnézni egy opera metszetet a Tündérkirálynőt, ami Shakespeare Szent Iván éji álmából készült. Tök jó volt. 5re vissza is értünk, bementem a suliba, mert beszélni akart velem Eszter. Dóri kihívta, jól megölelgetett, szinte ledöntött a lábamról. Dumáltunk egy sort, aztán zúztam haza. Otthon kitaláltam, hogy sütit akarok. Elgyalogoltam a cukrászdáig, azon imádkozva hogy legyen még nyitva, lévén fél hét már, és azért, hogy legyen dobos szelet! És nyitva volt és dobos is volt! :D Hazafelé úton megettem e tetejét :D Fincsi volt. Kb. ennyi! sziazstok! puszi, jóét!