Napló4. Na ez fájt!

Egy tonnányi vaníliás/epres pudingot ide! Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e ma, vagy sem, de végül arra jutottam, hogy értetek erőt veszek magamon. A ma is jól kezdődött. Majdnem elkéstem, mert reggel jobb oldalra fontam a hajam...^^" Szóval a mai nap is köbö ugyan olyan volt, mint a tegnapi. Zéét ma is imádtam. Olyan, mintha egy báty lenne, vagy nem is tudom. És tényleg, csak rágondolok, és elmosolyodom. Még most is! :D Pedig most nem vagyok mosolygós kedvemben. Órák után IDK (Inárcsi Diák Közösség) gyűlés volt, és Alexa helyett én mentem Böbbével. A Halloween-i buliról dumáltunk. Böbbe meg én kaptunk egy feladatot. Haza mentem, lustálkodtam, aztán 4 előtt jött a tanárnő. Nála rajzoltam egy ón vázát, amit én választottam:D, meg drapériát. Nagyon tetszett. És teljesen egyedül csináltam meg.^^ Házi feladatot is kaptam: egy üveg és egy porcelán csészét kell megrajzolnom. Hát majd meglátjuk, hogy hogyan sikerül. A visszaúton, mint mindig, beszélgettünk. Nálam ő az az ember, és nem tanárt mondok, aki szerintem igazán bölcs, és akire szívesen hallgatok. Nem írom le, hogy miről volt szó, mert az sok lenne, de annyit mondok, hogy olyan bókot kaptam tőle, amit szerintem számomra senki nem fog tudni felülmúlni. Azt mondta, hogy mikor az egyik tanár azt mondta, hogy tudjuk, hogy nem tudok számolni (megjegyezném ez nem igaz), akkor a tanárnőnek nagyon rosszul esett, mert mikor szaladtam le a lépcsőn, magát látta gyerekként bennem *.* Amikor ezt mondta azt hittem elbőgöm magam, de nem tudom miért esik ez ilyen jól. ^^ Mikor hazaértem, csak ledobtam a táskám és már mentem is Böbbéhez, megcsinálni a feladatunkat. Megcsináltuk, beszélgettünk, a kutyája halálra rémisztett, én meg elbőgtem magam. (egy fekete palota kutya, Sussie-nak hívják, én csak röfinek hívom, mert állandóan röfögő hangot ad ki) Aztán meg nagy sokk ért. Msnen írta Nanamii, hogy két emberrel érzi igazán jól magát: Böbbe, Balu (aki megjegyezném, átbaszta, megsértette, és Naniit hibáztatta mindenért, Nanii meg ahelyett, hogy hagyta volna a pi***ba, megalázkodott előtte és úgy csinál, mintha misem történt volna, pedig ilyen már többször is előfordult mással, és mindnek egy lett a vége...) Nah és mikor elolvastam, azt hittem leesek a székből, úgy fájt. Aztán meg mondott valamit, meg írt egy "Boccs"-ot, csak nem tudtam, kinek szánja. Aztán elfordultam, zokogni kezdtem, majd megint Böbbéhez fordultam és a vállán hisztérikus sírásba kezdtem. Aztán abbahagytam, rebegtem egy "Sajnálom"-ot és haza mentem. Érdekes, hogy mindig Böbbe vállán sírtam, amióta csak ismerem, és soha nem kell semmit mondanom neki, megért :) Nem tudom elégszer megköszönni! ♥♥ Szeretleeeek (LKLKLKL) Azt hiszem ennyi. Most lassan megyek fizikát tanulni, meg kötelezőt olvasni. Sziasztok, pusszi, jóét!